Gyorsan naplószerűen a találkozóról, aztán majd a tanulságokat később.
15:00
Találkozó a gimi előtt, Hilpi kopjafája helyett a bejáratnál. A mi évfolyamunkból is ott van több osztály (mind?) és most zajlik a 25 éves évfolyamtalálkozó is, úgyhogy érdekesebb a szokásosnál a találkozás ("remélem, ezek az öregek nem mi vagyunk" és hasonlók).
Körbejárás a suliban, a 9/a-b-c termek elég nyomasztóak, a tornaterem is megvan még (a kötél a régi, az üvegtégla falat viszont rendes ablakokra cserélték).
Közbeszúrás: vita volt, hogy ilyen volt-e régen. A megfejtés Vucsics tanár úrtól: üvegtégla fal volt és a tetején keskeny sávban billenőablakok. Amikor az üvegtéglák már nagyon leamortizálódtak [ezek szerint még a köteleknél is jobban - VK], kiszedték ezt a falat és telibe ablakozták, ez látható most.
A tablóképünk rögtön érettségi után eltűnt (juteszembe: megvan valakinek szkennelve?), úgyhogy egy gonddal kevesebb, irány a 15-ös terem. (Az annak idején Szlovákiából importált PIVO-VINO tábla amúgy a 24-esben volt, csak a történeti hűség kedvéért, de az már tíz éve sem volt meg.)
...majd
Kivel mi történt? Ezt az étteremben szoktuk tartani, kényelmesebb és lehet már közben eszegetni-iszogatni, de most az évfolyamtalálkozó miatt jobb volt magunk között maradni. A legnagyobb hiányérzetem innen jön: úgy haladgatunk-megyegetünk, de azért olyan igazán nagy dobása senkinek nem volt. Persze sokan olyan területen vannak, ahol idő kell az érvényesüléshez (orvosból pl. nem nagyon lesz 34 éves korára osztályvezető főorvos, max. egészségügyi miniszter), de mondjuk - ha már minisztereket nézünk - Kóka ennyi idősen már bőven miniszter volt, sőt talán már túl is volt rajta, Orbán Viktor majdnem miniszterelnök, a mostani garnitúrában is bőven vannak nálunk fiatalabbak, a sportolók már ki is öregedtek, satöbbi.
De mondjuk ha most az utca embere vagy egy átlag blogolvasó orra alá dugnám az osztálynévsort, hogy na Józsi bácsi, kiket ismer közülük, hát tuti, hogy senkit. És Mari néni sem és Feri bácsi sem és a harmincötödik sem. Harminchatodiknak jön valaki, aki a szakmájából ismeri X. Y.-t, oszt' kábé ennyi. 20 évvel ezelőtt felvételiztünk, tizen-sokszoros túljelentkezés mellett vettek fel 36 szépreményűt - persze úgy átlagban nézve semmi ok a szégyenkezésre (a többségnek családja van, tisztes egzisztencia, képzettség, mittudomén), de a hajdani elit 14 évesekhez képest mégsem az igazi.
#1: Lehet, hogy az iskola szürkít be?#2: Ha ez a "semmi extra" engem zavar és azt szeretném, hogy 5-10-15 év múlva ne így legyen, ebből megint csak egy elég kemény következtetés adódik: nyilván nekem kell akkor valamit elérnem. Ez most így kicsit ijesztő. Bíróság előtt ketten álltak, mindketten mások helyett nyelvvizsgáztak :-) egyiket próbára bocsátották, másikat minimális időre felfüggesztett plusz előzetes mentesítés, úgyhogy az egészséges csibészség azért rendben van, hál' Istennek. :-)
18:00
Vacsora, kissé zötyögve indul, de szerencsére nemrég szerveztem esküvőt, úgyhogy megtanultam az ilyen nagyságrendű "problémákba" egészséges magasról beletojni - itt is nyerő az "Erledigt sich selbst" feliratú dosszié ((C) Dilbert) a felmerülő kérdésekre. Eleve cseh sört adnak csapolva, úgyhogy túl nagy gond nem lehet, a kaja meg tényleg szuper, közben befutnak a B-sek is (a rutinosabbja eleve a bárpultnál kezd :-) ), úgyhogy minden a helyére kerül. Záróra 11 helyett éjfél körül, ...
0:00
úgyhogy folytatjuk a Móvár by Night-tal. Természetesen ezt sem szerveztem le előre és természetesen ez is megoldódik a maga triviális módján: a pincér ajánl egy helyet és valóban, a hajdani Pedró helyén nyílt Blaggard's helyén nyílt Pedróban zajlik az élet, duma, koccintás, csocsó, minden ahogy kell. Sajnos itt a jól bevált sörözés helyett áttértem a borozásra és szűk egy üveg rozé után bölcsebbnek láttam távozni, de fél 4-kor még messze-messze nem én voltam az utolsó.
Hát ennyi lenne így napló-jelleggel, reméljük, nem kell öt évet várni a következőre.
Mostani ötletem, hogy az ötévenkénti óvári "hivatalos" mellett tartsunk évente valami laza sörözős-vacsorázósat, nem is feltétlenül minden évben Móváron (Budapest? Győr? Sopron? Miért is ne?) de persze majd meglátjuk, mennyire marad meg a lelkesedés jövő ilyenkor is illetve hogy a fentiek után még hányan állnak szóba velem. :-)
Pfffff.
Utolsó kommentek