... azaz hogy mi a franc itt ez az egész.
A behatások, ömlesztve:
- a most szombati osztálytalálkozó: még ha talán nem is volt annyira tömény, mint öt évvel ezelőtt, de ezt is jó idő lesz feldolgozni, rengeteg impulzus (na erről is érdemes lesz külön írni), mindenesetre egyértelműen ez a "miért pont most"-ra a válasz. A találkozóról most elöljáróban annyit, hogy délután 3-kor találkoztunk a suliban és hajnali fél 4-kor fizettem a számlámat a Pedróban... :-)
- ijesztően sok embertől jött a "hát igazából nem történt semmi különös", ami finoman fogalmazva is elgondolkodtató-elborzasztó öt évnyi élet összefoglalásaként, és akkor még azt nem is néztem, hogy valószínűleg eleve azok jönnek el osztálytalálkozni, akikkel legalább történt valami (nem +1-es korreláció, de azért mégis csak)
- aztán itt egy mondat a múlt hétről, Bodo Schäfer könyvéből, a naplóírás fontosságáról: "Kiemelkedő személyiségek hagyatékában gyakran találni naplószerű feljegyzéseket." illetve a még ütősebb "Tartsa magát annyira fontosnak, hogy ír magáról!"
- a költözéskor előkerült régi gyerekkori napló: gyenge! Azt hittem, nagy élmény lesz olvasni, de nem, sőt. Hát akkor csináljuk máshogy.
Jó, legyen napló, de mi legyen a forma? A füzetbe írástól egyrészt sajnálatosan elszoktam, másrészt a titkos naplóval félelmeim vannak, valószínűleg legalább tudat alatt úgyis befolyásolna, hogy mi lesz, ha megtalálják... akkor már inkább induljunk eleve úgy, hogy bármikor beleolvashat bárki ismerős. Wenn schon, denn schon!
Ugyanezzel a gondolattal kipipálva az is, hogy vegyek-e fel erre a célra álnevet (bocs, művésznevet) avagy se: ha titokzatoskodni akarok, akkor egy nagy görcsölés lesz az egész, ha meg "úgyis mindenki tudja", akkor annak azt hiszem, ez a triviális módja. (Occam rulez!)
Mérnöki végzettségem dacára a hi-tech vívmányokat mindig rettenetes késéssel követem (a mobilom valami ősöreg Ericsson, skype-om nincs, ha a számítógépemet már végképp frissíteni kell, egy jogász cimborámat szoktam megkérni, hogy jöjjön el velem a boltba, satöbbi), úgyhogy a blog.hu fennállásának kb. százéves évfordulóján most már nekem is itt a helyem. :-)
Félelmek ezzel kapcsolatban:
(törölve)
Vernyákolós blogból van elég, itt sírás-panaszkodás márpedig nem lesz.
***
Hmmm, valószínűleg valami ilyesmiben rejlik a naplóírás fontossága: rászorít arra, hogy összeszedje az ember a gondolatait és ne csak úgy teljenek a napok egymás után. Egyébként ezzel a "nem történt semmi különös" szöveggel én szoktam anyámat a sírba kergetni (főleg külföldi utak után) de ez a hétvégén új megvilágításba került.
Utolsó kommentek