Egy sztori Horn Gyuláról, 1996. május 1., de az előzmények valamikor február környékére nyúlnak vissza: (hosszú)
Friderikusz akkoriban kezdett befutni és az akkor műfajalkotó Friderikusz-show mellett belekezdett egy komolyabb műsorba is, "másképpen beszélgetek" (asszem) címmel. Az első adást rögtön egy nagy durranással kezdte: Horn Gyula akkor hivatalban levő miniszterelnök volt a meghívott vendég.
A pontos szövegkörnyezetre nem emlékszem, de Horn elejtett a műsorban egy olyan mondatot, hogyaszongya "... rengeteg impulzust kapunk a lakosságtól, ..."
Mivel pont akkoriban voltam az Impulzus nevű BME villamoskari lap főszerkesztője, ez persze megragadt bennem és alig vártam a következő szerkesztőségi gyűlést, ahol elmesélhettem, mit hallottam, illetve hozzá az ötletet: nosza, küldjünk el postán régi példányokból egy bemutatót, azaz "rengeteg Impulzust" Hornnak, egy kísérőlevélben elmagyarázva, hogy mi is ez.
Az ötlet közepes tetszést aratott, de Kincses kolléga teljesen belelkesült, hogy tök jó, de ezt mindeképpen személyesen kell átadni...
bimbódzó menedzseri képességeimet már akkor megcsillantottam: "hát Zsolt, ha megszervezed, részemről oké, de én ezzel dolgozni nem fogok, hajrá"
Jó két hónap (?) múlva éppen munka (!) közben ért egy telefon Kincsestől: Horn holnapután megy valami gyárat avatni talán Zalaegerszegre, a titkára levisz magával kocsival és akkor a gyáravató után kapok 5 percet, amikor átadhatom neki! Pech, mert hogy pont azon a héten diákmunkásként dolgoztam az Ifabo nevű akkori számtech vásáron, mondtam Zsoltnak, hogy ez nem fog menni, menjen le valamelyik főszerkesztő-helyettes és adja át ő, én sajnos nem tudom megoldani. :-(
Kincses válaszára még így 17 év után is emlékszem: "dehogy is, megmondom nekik, hogy nem ér rá a főszerkesztő, adjanak másik időpontot" :-)
Jobb híján ráhagytam ezt is, legnagyobb meglepetésemre úgy két hét múlva megint jelentkezett Kincses: van új időpont, május elsején menjünk ki a szoci majálisra, oda hivatalos Horn is és majd akkor ott...
hát jó, eljött a május elseje, fogtunk reggel egy kötegnyi remittendát, elbékávéztunk a Városligetbe, kijött pár ember a szerkesztőségből, plusz fotózni elkísért az akkori barátnőm, meg a kolesz tévéstúdiója (BSTV) is küldött két embert kamerával, mert hát mégis csak esemény van...
aztán valóban megjelent Horn Gyula a kíséretével, a titkára valamit sutyorgott a fülébe, én három bővített mondatban felvázoltam neki, hogy kik vagyunk és mit akarunk, ő kissé értetlenül mosolygott, megveregette a vállamat, az átvett újságokat azonnal tovább is passzolta valamelyik kísérőjének majd eltűnt :-)))
A dokumentáció kiválóan sikerült:
- Bea a fényképezőbe befűzött film első kockájára exponált, mely azonban csak félig volt befűzve, így én rajta voltam, Horn nem :-)
- a BSTV-sek mire feleszméltek és mire a kamerájuk bemelegedett volna, rég vége volt az egésznek...
hát így történt... fotó és videó helyett maradnak az emlékek.
Utolsó kommentek