A minap egy állásajánlat kapcsán elgondolkodtam, mi is tulajdonképpen a különbség a fenti két mesterség gyakorlói között. Például:

1. az egyikben többségben vannak a nők, míg a másikban a férfiak
2. ööö... ööö...

 Azt hiszem, a másik irányból megközelítve jobban járunk.

(kép innen)

Nézzük inkább a hasonlóságokat!

„Fiatal voltam és kellett a pénz...“

... hallhatjuk gyakran, amikor valamelyik valóságshow vagy tehetségkutató üdvöskéjéről kiderül, hogy hát, khmmm, másban is tehetséges, mint az éneklésben…  IT-s munkahelyeken szintén hemzsegnek a hajdanán nagyobb ambíciókkal indult fizikusok, matektanárok, ilyen-olyan mérnökök, akik aztán a „kellett a pénz“ szellemében a végén mégis informatikusként végzik. A jelenségre Náni barátom (villamosmérnök...) használta a zseniális leíró erejű és minden további magyarázatot feleslegessé tevő „megélhetési informatikus“ kifejezést.

„Még pár évig csinálom, összeszedek elég pénzt és utána kiszállok.“

A lányok általában lakásra, tinédzserként megszült gyerekük felnevelésére, ilyesmikre gyűjtenek, az ambíciózusabbak egy saját kis boltot, kozmetikai szalont vagy hasonlót szeretnének indítani az ehhez szükséges pénz összeszedése után. „Még pár év, aztán kiszállok.“ Ehhez hasonlóan az általam ismert szinte összes informatikus kikéri magának még a feltételezést is, hogy ő innen menne majd nyugdíjba és mély meggyőződéssel bizonygatják, hogy X éves koruk után már nyugdíjasként / befektetőként / világutazóként / főállású apaként / egy Földközi-tengeri vitorláson stb. fogják napjaikat tengetni. (Én speciel hangulatomtól és évszaktól függően szoktam a mallorcai finca és az Alpok-beli chalet közül valamelyiket mondani, ha valaki a kérdést feszegeti.)

A valóság ezzel szemben mindkét szakmában kiábrándító: a többség csinálja, amíg menthetetlenül ki nem öregszik. A különbség inkább a „mi lesz utána“ elképzelésekben akad: míg a lányok az ősi mesterséggel való szakítás után valamilyen tisztességes munkahelyen kívánják folytatni karrierjüket, addig az informatikusoknak eszükbe sem jut, hogy ezután még egyszer valaha bármilyen munkahelyre betegyék a lábukat.

Alkalmazottak kontra szabadúszók

Mindenki hallott már bordélyházakról és hasonlókról, amik – egy mai modern IT-céghez hasonlóan – a stabilitás és a relatív biztonság illúzióját nyújtják alkalmazottaiknak. A bátrabbak, bevállalósabbak illetve a specialisták (vagy a másik véglet: akit sehova sem vettek fel...) inkább szabadúsznak, a kevésbé magabiztosak valamint akik már megégették magukat az önálló próbálkozásaik során, valahol alkalmazottként vagy „alkalmazottként“ dolgoznak. Ami különbséget azért fontos megjegyezni: a lányok közül akik nem hozzák az elvárt bevételt, hamar az utcán találják magukat, ezzel szemben az informatikusok közül a teljesen nyomik is meglepően sokáig el tudnak lébecolni valami multinál anélkül, hogy a leghalványabb esély lenne arra, hogy a munkaadójuk valaha pénzt lát belőlük.

Perverz ügyfelek!

Nemrég az egyik fejvadász megkeresett azzal, hogy volna-e kedvem az ügyfelének webshopot írni, mert látta az adatlapomon, hogy dolgoztam már webshopnak is [ez itt a reklám helye, katt] meg meg dolgoztam C++-fejlesztőként is, és hát itt lehetne a kettőt együtt… paff... hát inkább mennék el almafát keresztezni pónilóval. De aki ilyeneket akar még hallani, az hívja meg sörözni az első, közelébe eső informatikust, aztán úgy a harmadik korsó után csak győzze elismerő csettintgetések közepette jegyzetelni, mi minden „érdekeset“ nem kértek már tőle a k. megrendelők.

És végezetül:

…és végezetül az örökbecsű André Kostolány-tól, bár ő eredetileg a spekulánsokra hozza példának a lányokat, de az analógia egy az egyben áll az informatikusokra is:

(a videón 1:10-től)

Magyar fordítás: a riporter kérdezi, hogyan lesz valakiből spekuláns, Kostolány válasza egérrel kijelölve olvasható: >> Úgy, ahogy egy ártatlan lány eljut az emberiség legősibb mesterségéhez: először kíváncsiságból csinálja, aztán kedvtelésből, végül pénzért. Én most a második fázisban vagyok, kedvtelésből csinálom. <<