A találós kérdés megfejtése a görög mitológiából Mentór, de nyugi, én is úgy gugliztam ki.
Egyik alma materem, a Schönherz Kollégium felkérésére veszek részt mentorprogramjukban, melynek lényege, hogy régebben végzett, azóta többé-kevésbé befutott (de legalábbis nem az aluljáróban lakó) emberkék vegyenek a szárnyaik alá egy-egy jelenlegi hallgatót és <bullshit>okos tanácsaikkal, szakmai ismereteikkel, személyes példamutatásukkal és esetleg kapcsolati hálójuk aktiválásával segítsék a jövő reménységeit a nagybetűs Élet olykor kissé rögös útján való elindulásban, bátorítsák első lépéseik megtételében</bullshit>.
Az alábbiakban felvázolok néhány gondolatot, amelyek az első ismerkedő megbeszélés alatt-után fogalmazódtak meg bennem.
Legyen célod!
„Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.“ (Lewis Carroll)
Nem kell nagyon nagy dolgokra gondolni, egy „elvégzem az egyetemet és utána elhelyezkedek egy mikroelektronikai technológiával foglalkozó német cégnél“ nagyságrendű cél bemelegítésnek tökéletesen megfelel. Ez akárhogy is nézzük, nem egy teljesíthetetlen cél, nálad hülyébbeknek is sikerült, neked is fog.
Haladó versenyzők ezt írják is le papírra vagy blogba vagy Facebook-üzenőfalra, az írott szó hatalma csodákat tud tenni! (Igen, tudom, azt „nem lehet, mert kiröhögnek a haverok / mit szólnak anyámék / stb.“ – ezekkel ne foglalkozz.)
Ha később útelágazódáshoz™ érkezel, könnyebb lesz választanod: „közelebb visz-e a céljaimhoz, ha (most elmegyek a McDonald’s-ba mosogatni)“? Ha közelebb visz – mert pl. szükséged van pénzre az egyetem folytatásához – akkor menj arra.
Végezd el az egyetemet!
Az egyetemet – a diploma, mint „papír“ szempontjából – mindegy, hogy milyen szakirányon és milyen eredménnyel végzed el, a lényege kábé az, hogy mutassa, hogy képes vagy egy adott feladatot végigcsinálni, megvan hozzá a kitartásod és a szorgalmad, illetve ami a legfontosabb, hogy képes vagy tanulni. Ez után a leendő munkaadó okkal feltételezheti, hogy nála is meg fogod tudni majd tanulni, amire szükséged lesz. Nyilván jól mutat a portfóliódban az a fotó is, amin átveszed a rektortól az Évtized Diákja kitüntetést, de ha ez nem jön össze, ne csüggedj, nem ezen fog múlni, meg amúgy is lesz még csüggedni valód elég, ha tovább olvasol.
Ha eszedbe jut (vagy ami még rosszabb, eszedbe juttatják a „jóakaróid“…), hogy „de hát Mark Zuckerberg meg Bill Gates sem végzett egyetemet“, akkor kérdezd meg magadtól, hogy rendelkezel-e az ő képességeiknek akár a töredékével is – avagy inkább a csavargyárban szo dolgozó volt általános iskolai osztálytársadhoz állsz a munkabírásodat, szakmai ismereteidet, vezetői képességeidet tekintve közelebb? Ha bizonytalan az eredmény, akkor konkretizáld a kérdést az angoltudásodra: „beszélek-e úgy angolul, mint Steve Jobs?“ Ha nem, akkor óvakodj a könnyebbnek látszó úttól.
Tanulj meg angolul.
Ennek nem felkiáltójel, hanem pont van a végén, nem véletlenül.
Nem kell úgy prezentálnod tudni angolul, mint Steve Jobs. De el kell tudnod olvasnod az angol nyelven megkapott szakmai dokumentációt, fel kell tudnod adni egy trouble ticket-et az Indiába outsource-olt online support-os kollégáknak és ha valami gebasz van, fel kell hívnod a német / olasz / francia főnöködet és kézzel-lábbal, de el kell tudnod neki magyaráznod az egyetlen közös nyelveteken, hogy mi a helyzet és a válaszát is többé-kevésbé meg kell értened. Enélkül sehova nem fognak felvenni, max. itthon pártvonalon. Nem pálya, hidd el.
Nem, a német vagy a francia nem jó helyette, csak mellette. Nagyon örömteli, ha van más is, mérnöki pályán óriási versenyelőny, úgyhogy csak biztatni tudlak, de az angol hiánya akkor is no-go mindenhol. Welcome to the real world!
Pláne óvakodj a lovári, eszperantó és hasonló „nyelvvizsgáktól“, ezek ugyanis semmi mást nem mutatnak, mint hogy a kitűzött feladatokat kummantással, kiskapukon keresztül, a formai követelmények épp-hogy, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel való megfeleléssel kívánod megoldani. Az önéletrajzod azonnal a kukában landol és a fotódat leadják a biztonsági szolgálatnak. (Németül: Hausverbot.) Ha van ilyen nyelvvizsgád, akkor se írd bele az önéletrajzodba, mert félreértésekre adhat okot.
Fókuszálj!
Eddig tehát van valami épkézláb célod, ennek megvalósításához pedig diplomád és tudsz angolul. Nézzük, honnan lesznek meg a szükséges szakmai ismereteid!
Rémesen ciki, amikor a felvételi elbeszélgetésen rákérdeznek a (például) C-programozói ismereteidre és kiderül, hogy azt 4 évvel azelőtt tanultad az egyetemen egy fél évet és azóta feléje se néztél, valami „main“ meg „void“ rémlik most így, hogy rákérdeztek… állj ellen a csábításnak és ne turbózd fel az önéletrajzodat mindennel, amiről valaha hallottál. Ehelyett válassz ki egy, esetleg két témát és abban képezd magad valóban erőssé. Keresd az alkalmat ezek gyakorlására, fejlesztésére. A példánál maradva, a harmadévben szembe jövő mikroelektronikai számítási feladat megoldására dobj össze egy megfelelő C-programot, ilyesmik.
Ha nagyon nem bírsz megbarátkozni azzal, hogy „rövid“ az önéletrajzod (pedig egyébként egy pályakezdőnél ez a természetes és valósághű), akkor jelöld akár kiemeléssel, akár megfelelő mondatszerkesztéssel, hogy melyek a valódi ismeretek és melyek a „futottak még“ kategóriájúak. (Pl: Programnyelvek: Java, php, továbbá Pascal, C/C++, Android – vagy valami ilyesmi. Ebben az esetben nem vár el az olvasó évtizedes Pascal-tapasztalatot, viszont cserébe Java-s és php-s mitirkikkel ne nagyon lehessen megfogni…)
Szintén fókuszálnod kell az utadon következő lépésre. Ha teszem azt a diplomamunka-írás van soron, akkor azt meg kell írni készre és le kell adni határidőre, nincs helyette oldalazás, csábító projectajánlat vagy pláne „egyszer van ilyen lehetőség“ last-minute nyaralás. Tessék fegyelmezetten elvégezni előbb a kötelező gyakorlatot, lehetőségek lesznek később is, sőt!
Hagyj nyomot!
Törekedj arra, hogy ha valami nagyobb munkát végzel, pl. diplomamunka-írás, annak maradjon online nyoma, hogy a felvételiztetőnek akár ott helyben meg tudd mutatni. Nem is annyira az a lényeg, hogy mondjuk a kész PDF-et feltöltsd valahova, mert azt úgysem olvassák el (bár már ezzel is kiemelkednél a mezőnyből... és mondjuk egy rendezett tördelésű, világosan strukturált, értelmes és nyelvtanilag hibátlan mondatokat tartalmazó, kellemes kinézetű dokumentum mindenképpen plusz pont…) – hanem az, hogy ha pl. php-s állásra gyúrsz, akkor ne csak elmondani tudd, hogy „én csináltam 2011-ben a Qpa weboldalát“, hanem ott helyben be is tudd mutatni és az interjúztató tudjon vele „játszani“. Ez után ugyanis már remekül el lehet beszélgetni a site és mondjuk a mögötte levő adatbázis felépítéséről… ezzel gyakorlatilag a Te kezedben lehet az interjú menete. (Juteszembe, ajánlott olvasmány: Guy Kawasaki – Elbűvölés)
Ne félj hibázni!
Az iskolarendszerünk sajnos alapvetően úgy épül fel, hogy „hibáztál, hibapont, megint hibáztál, na kérdezek a kettesért, hát ez sajnos nem sikerült, jöjjön kolléga legközelebb“ – ez azonban nem szabad, hogy elijesszen a próbálkozástól és a kísérletezéstől.
A napokban volt alkalmam unokaöcsémet megfigyelni és bátorítani, ahogy járni tanul: a járóka szélébe kapaszkodva felhúzza magát, „ügyes vagy, kicsi Dániel!“, lép kettőt oldalra, „ez az, nagyon ügyes vagy!“, még kettőt, „nagyon jó, fantasztikus!“, aztán hopp, eltanyál… „de béna vagy bazmeg, sosem fogsz megtanulni járni, kis pelenkás lúzer“ – iskoláinkban valami hasonló történt volna. Ennél persze még a legkezdőbb nagybácsi is jobb tanár: az utolsó mondat pontosan ugyanúgy hangzott, mint az azt megelőzőek, „ez az, nagyon ügyes vagy, kicsi Dániel“.
Valami hasonlóan próbálkozz te is: gyakorolj, alkoss, pályázz meg állásokat, jó sokat, aztán ha nem jön össze, akkor pont ugyanúgy nincs munkád, mint ha meg se próbáltad volna, tehát semmit nem veszítettél – szereztél viszont tök ingyen interjú-rutint a későbbiekre. Tapasztalaltot pedig csak saját magad tudsz szerezni, ezt se mentor, se tanár, se apuci nem adhat neked...
... ami át is vezet utolsó tanácsomhoz, a BME-n jól ismert szlogenhez és képhez:
Soha ne add fel!
:-)
Hajrá!
Utolsó kommentek