VK blog

Én is úgy kaptam, Facebook, forrás ismeretlen, de túl jó ahhoz, hogy elfelejtsük, vagy akár egy percre is szem elől tévesszük.

Előző bejegyzésemben is foglalkoztam a magánnyugdíjak államosításával (közérthetőbb megfogalmazásban: ellopásával), melyre rendszeresen válaszolnak a legkülönfélébb ismerőseim, mint pl. "az mindig is az államé volt" stb.

Mivel most már több mint egy éve folytatok "vitákat" erről a kérdésről és kezdem unni ugyanazon válaszok mantrázását, megkísérelem összefoglalni az eddig felmerült tévhiteket. Ezeket egyúttal permalinkekkel is ellátom, így nekem, no és kedves polgártársaimnak, akik egyetértenek velem, a jövőben elég lesz ide linkelniük :-) (jobbklikk a megnevezésre és "copy shortcut").

Csapjunk akkor bele, a sorrend ötletszerű, nem is emlékszem minden "ellenérvre", amit eddig hozzám vágtak, a lista később még bővülhet.

"Az nem magántulajdon, hanem az állam pénze."

Nézzük, mit mond erről a hatályos manyup-tv:

1997. évi LXXXII. törvény
a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról

5. § (4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona, amelyre az e törvényben foglaltak szerint kedvezményezett jelölhető.

A félreértések elkerülése végett, a "tulajdon" az egy absztrakt jogi fogalom, egyetlen legitim jelentése az, amit a jogtudomány mai állása annak tart.

Viszonylag közérthető magyarázat a Wikipédiáról (bár megjegyzem, amikor a k. kétkedőknek mondjuk a nadrágjukról van szó, egészen pontosan érteni szokták ennek a jogi természetét, csak valahogy a magánnnyugdíjakét nem akaródzik...)

A tulajdonjog a legteljesebb dologi jog, a "legfőbb hatalom" a dolog fölött. (...) A tulajdonjogban foglalt részjogosítványokat kimerítően nem lehet felsorolni, de nevesíteni szokás a következőket:

• a birtoklás joga (ius possidendi),
• a használat joga (ius utendi),
• a hasznosítás, másképpen gyümölcsöztetés joga (ius fruendi),
• az elhasználás, átalakítás, megsemmisítés joga (ius disponendi de substantia),
• az elidegenítés és megterhelés joga (ius alienandi),
• a tulajdonról való lemondás joga (ius derelinquendi).

Utóbbi háromról együtt mint rendelkezési jogról (ius disponendi) is szokás beszélni.

Mint ahogy arra a kérdésre, hogy "mennyi az emberölés alapesetének büntetési tétele?" sincs semmilyen más helyes válasz, mint az, hogy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, kétkedőknek esetleg megmutatva a Btk-t; ugyanúgy a fenti törvényhely is egyértelmű és cáfolhatatlan választ ad arra, hogy a manyup-pénzek magántulajdont képeznek-e. Akkor is 5-15 év, ha tudok olyanról, aki életfogytot kapott és olyanról is, aki két évet felfüggesztve -- ezek az "ellenpéldák" csak a kérdező tájékozatlanságát mutatják, nem többet.

Akkor is magántulajdon, ha... ha... öööö.... -- na nézzük inkább a további tévhiteket.

"Nem igazi magántulajdon, nem tudom a pénztárból felvenni."

Mint a fentiekből látszik, a rendelkezési jog (tehát hogy bemegyek a pénztárba és rendelkezek a sorsáról) csupán egy része a tulajdonjognak, de nem egyenlő vele.

Sőt, meglepő lehet, de valójában minden tulajdonunkkal csupán korlátozottan tudunk rendelkezni, bár természetesen ez a korlátozás hol szűkebb (kevésbé korlátozó), hol tágabb (erősebben korlátozó) is lehet. Még a sima bankszámlánk feletti rendelkezés sem valóban korlátlan: nem tudunk például a bank üzemidején kívül átutalást indítani, nem tudunk az automatából adott összegnél többet felvenni, stb. stb.

Közérthetőbb korlátozás, amikor az ingatlanunkon jelzálog van és ennek biztosítására a bank elidegenítési és terhelési tilalmat jegyez be a földhivatalnál. Ez már egy nagyon súlyos korlátozása a tulajdonjogunknak, hiszen nem adhatjuk el és az árát "nem vehetjük fel a pénztárnál" -- de ettől még az ingatlant használhatjuk, bérbe adhatjuk stb. A tulajdonjog fennállása kétségtelen.

A magánnyugdíj-pénztári egyenlegre a jelenleg érvényes korlátozás az, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt alapesetben nem férhetünk hozzá. Ez kétségtelenül egy erős (de a dolog céljából adódóan szükséges) korlátozás, de ez a fentiekhez hasonlóan az egyenlegünk tulajdon mivoltát nem érinti.

(Zárójeles megjegyzés: az egyenleget átkérhetjük egy másik államban működő pénztárba, ha lemondunk a magyar állampolgárságunkról...  tehát még ez a "semmiképpen sem férhetünk hozzá" sem 100%-ig igaz. Mnyp-tv. 23. § (1) g) + 24/A. § összevetésével. Zárójel bezárva.)

"Sosem éreztem a sajátomnak..."

Ez kétségtelenül a szíved joga, sőt olyanok is vannak pl. akik azt szeretik, ha verik őket ;-) -- csak éppen ez nem jelenti azt, hogy akkor engem is szabad verni vagy hogy neked bármi közöd lenne az én pénzemhez.

(Könyvelőm szigorúan nem-reprezentatív statisztikája: az ügyfelek azon kérdésre, hogy mnyp-tagok-e és ha igen, melyiknél:

• kb. 50%-ban töredelmesen bevallják, hogy halvány fogalmuk sincs

• kb. 25% mondja, hogy igen, de nem tudja, melyiké

• kb. 20% rávágja, hogy igen, sőt meg is nevezi a pénztárát -- az azonban valójában a bankja, az önkéntes biztosítója, a lakásbiztosítója (!) az egészségpénztára vagy bármi hasonló, de nem a magánnyugdíj-pénztára...

• és csak kb. 5% az, aki helyesen válaszol...)

A dolog egyébként azért is szomorú, mert sajnos igen sokan voltunk, akik nem éreztük a sajátunknak. Ebből következően nem is foglalkoztunk vele, így elmulasztottuk versenyre kényszeríteni a pénztárakat. Ez át is vezet minket a következő ponthoz:

"Nevetséges hozamaik voltak, sima bankbetét is jobb lett volna."

Ez kétségtelenül igaz, ez azonban messze nem legitimálja az ellopásukat.

1. A nevetséges hozamok leges-legfőbb oka a verseny hiánya, annak oka pedig a tudatos ügyfelek hiánya (ld. előző pont). Ezen könnyen lehetett volna változtatni, akár tájékoztató kampányokkal, akár az átlépés törvényi megkönnyítésével, akár a pénztárak szigorúbb állami ellenőrzésével. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a pénztártagok tojtak rá, az állam tojt rá (pedig a PSZÁF-et ezért tartjuk többek között), mindenki tojt rá -- ilyenkor a helyzet teljesen természetes következménye a pénztárak elkanászodása.
    
   Ahogy a (nagyobb részben saját hibánkból) elkanászodott gyereket sem főbelövésel gyógyítjuk (pedig úgy biztosan nem rosszalkodik többet), ugyanúgy nem lett volna szabad ezt a létező visszásságot így "gyógyítani".
    
2. Még ha ez egy gyengén teljesítő befektetés is: attól még az enyém, másnak semmi köze hozzá. Ha veszek egy lakást és az üresen áll, az is egy elég rossz befektetés -- tanácsköztársasági szintű primitív gondolkodásra vall ezen az alapon elvenni tőlem.
    
3. Az állami nyugdíjpénztárnak még gyalázatosabb a hozama: a demográfiai adatokból következően egy mai fiatal, pláne ha jobban keres, a töredékét fogja nyugdíjként megkapni, mint amit befizetett.
   
    

"Eltőzsdézték!"

Selmeczi, Szijjártó, hess innen.

(Egymillió körüli átlag-egyenleg mellett az index.hu híre szerint 124 ezer Ft volt az átlagos (pozitív...) reálhozam. Pontosan nem tudom, mennyi, nem is érdekel, keringtek 80 ezres számok is a hírekben, mindenesetre még Selmeczi szenátorasszony sem mert 76 ezernél kevesebbet behazudni.)

A regény (összefoglaló a Wikipédián) főszereplője Charlie, egy visszamaradott férfi, aki egy csodás beavatkozás nyomán erőteljes fejlődésnek indul, ám egy idő után kiderül, hogy az így elért eredmény nem tartós. Szellemi képességei rohamos hanyatlásnak indulnak, majd Charlie visszasüllyed a kezdeti nehéz felfogású, egyszerű állapotába. Ez azonban valójában egy még rosszabb helyzet, mint ha semmi sem történt volna, hiszen hősünk immáron az elveszített lehetőség terhét is tovább cipeli.

Nem lepődnék meg, ha a közeljövőben több színházunk is műsorra tűzné ezt a felettébb aktuális darabot.

Az általam látni vélt párhuzamokat nyilván szükségtelen egyenként kifejtenem, alább azok a szempontok következnek, amely alapján úgy gondolom, hogy Magyarország túljutott a csúcsponton (vagy legalábbis egy emberi élet időtávján belüli lokális maximumán) és borús évtizedek előtt állunk.

Rövid táv

Jelen sorok írásakor olyan témák vannak napirenden, amelyek 2010 előtt teljesen elképzelhetetlenek voltak: államcsőd, EU-ból való kilépés illetve kizár(at)ás. Bízva abban, hogy ezek a turbulenciák hamar lecsengenek, ezeket a témákat csak röviden érintem.

1. Államcsődöt kormány még nem élt túl, a magyar kormány sem fog. Hogy Orbán Viktor ezt nem ismeri fel, az egy dolog, ő személyesen egyébként is valószínűleg át tudna vészelni egy államcsődöt (nem politikailag, fizikailag) de a holdudvarának, a mezei képviselőknek ez nem opció. Számukra egy államcsőd teljes és totális politikai és egzisztenciális bukást jelent, így legkésőbb az államcsőd előszobájában meg fogják buktatni a főnököt. (A parlamenti képviselők 50%-a +1 ehhez elég.) Az államcsőd túlélhetetlenségét mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy még Kádárék is inkább az önként lelépést választották 1989-ben, az államcsőd előszobájában.
   
   Szándékosan előidézett államcsődöt a külföld természetesen és teljes joggal bűncselekményként, csalárd csődként fog értelmezni és akként is fog velünk bánni. Gyerekes és naiv dolog azt gondolni, hogy a felvett hitelek visszafizetését meg lehet úszni. Nem utolsósorban pedig, bár ennek a magyar közvélemény szemében sajnos nem sok jelentősége van, teljesen erkölcstelen dolog is lenne ez. Azt a pénzt mi, magyarok felvettük és mi, magyarok (mi, a zemberek) elvertük fedezetlen jólétre: értelemszerűen vissza is kell ezt fizetnünk.
    
2. Az EU-n kívül nincs élet. Legalábbis a Kárpát-medencében, EU-tagállamokkal körbevéve, XXI. századi élet nincs. (Svájccal kéretik nem zsibbasztani, aki Magyarország és Svájc helyzete között párhuzamot von, annak számára nincs mondanivalóm.)
   
   Magyarország nemzetközi összehasonlításban katasztrofálisan versenyképtelen, az egyetlen valódi és mérhető hatású értéke az EU-tagság. Az EU-kilépés illetve a kiprovokált EU-kizárás másnapján csomagol össze a teljes idetelepült német, francia stb. ipar és költözik tovább Szlovákiába és Romániába.
   
   Az export-import összeomlik, az önellátás pedig legfeljebb XIX. századi, szántó-vető színvonalon illetve a szocializmus háztájiainak szintjén volna lehetséges. (Milyen gyártmányú számítógép előtt ülsz most? Na ugye.)
   
   És legfőképpen: mindez a több évtizednyi visszaesés pontosan mi cél érdekében is?!

Hosszú táv

A fenti, remélhetőleg nagyon gyorsan aktualitásukat vesztő hisztériák után vizsgáljuk meg a hosszú távú kilátásokat, az igazi viharfelhők ugyanis igazán csak ott gyülekeznek. Magyarország helyzete sajnos tele van olyan hátráltató tényezőkkel, amelyek felszámolása legjobb esetben is évtizedeket fog igényelni.

(Ha a fenti két katasztrófa-szcenárió bármelyike bekövetkezne, akkor természetesen vége a dalnak, kalap-kabát.)

De most nézzük a jó esetet, azaz mi történik, ha megússzuk az államcsődöt és az EU-val való partnerségünk is újra stabilizálódik.

Felborult demográfia

2010-ben (frissebb adatot nem találtam) az országban 90.350 gyerek született, a várható átlagéletkor 74 év. Ez a két szám egy egyszerű szorzással hosszú távon egy kevesebb, mint hétmilliós ország képét vetíti előre. Ezen az adatok javítani ma már semmilyen módon nem lehetséges, a hiányzó hárommillió ember ugyanis nem született meg az elmúlt évtizedekben. Ha a termékenységi ráta most varázsütésre felugrana az önfenntartáshoz szükséges 2,1-re (nem fog, az aktuális érték ugyanis 1,26), az még mindig csak a hétmilliós szám stabilizálásához lenne elegendő.

Egy hétmilliós országban is lehet magas színvonalú életet élni, akár jóval magasabbat is, mint egy tízmilliósban (ha az inaktívok "esnek ki") - a helyzet azonban közismerten nem ez. Az inaktívak aránya folyamatosan nő, mely arány a 18 év felettieken (értsd: szavazati joggal rendelkezők) még riasztóbb. Ez a demokrácia felborulásához, egyfajta modern rabszolgatartáshoz vezet: az eltartottak megszavazzák, hogy az eltartó mennyi adót fizessen (sokat).

Minden kommentár nélkül néhány kiragadott példa:

• a diák bérletet vesz a buszon, a nyugdíjas ingyen utazik
• a bölcsődék (ezek egyik gyöngyszeme, a konténerbölcsi a büszke(!) polgármesterrel itt) fizetőssé válnak
• a gyerekcuccok ÁFÁ-ja 27% (a 27% önmagában is világrekord egyébként)
• a nettó fizetések az alkalmazottak többsége számára csökkennek - de a nyugdíj emelkedik
• Magyarországon jelenleg körülbelül hetven fajta jogcímen szednek adót
• az iskolákban itt-ott nincs fűtés - a nyugdíjasotthonokban van
• az átlag munkavállaló lakást bérel vagy lakáshitelt törleszt - a tipikus nyugdíjas önkormányzati lakásban vagy tehermentes saját lakásban lakik
• ... és mindezek mellett a nettó átlagkereset 135e Ft, ami két kereső szülő és két gyerek esetén fejenként nettó 68e Ft -- míg az átlagnyugdíj 84e Ft (2010-es adatok)

Huszonkét év alatt egyetlen kormány sem akadt, aki vállalta volna ezen nyilvánvaló anomáliák és önpusztító tendenciák megváltoztatását. Egyik kedvenc indexes fórumozóm a nyugdíjasokat nemes egyszerűséggel "az uralkodó osztály"-nak hívja, nem minden alap nélkül.

A globalizáció lecsengése

A fentiek nem okoznának önmagukban problémát, ha lenne remény egy általános fejlődésre, növekedésre (közismert hasonlattal: ha nőne a felosztható torta mérete). A világgazdasági folyamatok azonban nem nekünk dolgoznak, a globalizáció visszaszorulása zajlik: egyfajta kiegyenlítődésre törekvés a fejlődő országok részéről és ezt megakadályozni próbálás a fejlett országok részéről.

Itt nem lesz könnyű labdába rúgni: jelentős méretű nemzeti tőkénk nincs és kialakulására remény sincs sok, tekintve az általános irigy magyar mentalitást, a kínai típusú olcsó bérmunkára pedig hajlandóság nincs (de még ha lenne is, ez aligha jelenthetne fejlődést a hitelből végigdőzsölt 1990-2010 közötti "aranykorhoz" képest).

Európa jövője

Európa túlélése azon múlik, létre tud-e jönni egy valódi Európai Egyesült Államok, felszámolva-felolvasztva a nemzeti határokat. Aki ezt vitatja, lapozza fel Európa történelmét a magyarok kalandozásaitól kezdve a délszláv háborúval bezárólag. :-( Ez az integráció ugyanakkor nem megy zökkenőmentesen, recseg-ropog az euró és eléggé instabil lábakon áll számos tagállam (a mediterrán malacok, "PIGS" - Portugal, Italy, Greece, Spain).

Nagy balszerencsénk, hogy a regnáló kormány éppen ezekben az időkben próbálkozik a teljesen reménytelen külön utas politikával: ezzel ugyanis ideális alanyként kínáljuk magunkat egy példastatuáláshoz. Ha Európa most vesz egy mély levegőt, leveszi rólunk a kezét és enged csődbe jutni illetve kidob minket az EU-ból, a teljesen törvényszerűen és villámsebesen bekövetkező Albániává válásunk évtizedekre fog elrettentő példaként szolgálni mindenkinek, aki az európai együttműködésből kifelé tekintgetne, szabotálgatna. (Az EU-ból kidobással egyenértékűnek vehető egy szorosabb "EU-2" létrehozása, nélkülünk.)

Egy magyar kilépés persze az EU-nak is költséges lenne, de bizony könnyen dönthet úgy Németország, Franciaország, hogy a túlélést jelentő hosszabb távú együttműködés mégis csak megéri a "befektetést" a dolog. És még így sem biztos, hogy sikerül!

Visszahúzó környezet

Ez a pont nyilván kicsit kevésbé lesz konkrét, mint reményeim szerint az előzőek, a téma nehezen megfogható.

Az ismert vicc szerint a pokolban az angolok üstjét géppisztolyos ördögök őrzik. a németeknek kitettek egy táblát, hogy "kimászni tilos", a magyarokat pedig nem kell őrizni, mert ha egy megpróbál önerejéből kimászni, a többi úgyis visszahúzza.

Nagyon nehéz ezzel szembesülni, de a saját mentalitásunk bizony erősen akadályozza az előrelépésünket. (Még én, az örök optimista is ilyen cikkeket írogatok, mint ez.)

Példa: a Sziget Fesztiválnak, az utóbbi évtized jószerével egyetlen valóban Európa-bajnok magyar kezdeményezésének itthon aki tud, keresztbe tesz, a legfőbb kerékkötő Tarlós István óbudai polgármestert azóta egyenesen főpolgármesterré választotta Budapest hálás népe. Főszervezőjét, mint minden kicsit is sikeresebb magyart az átlag magyar gyűlöli, az általa megválasztott politikusok és hivatalnokok ahol lehet, lehúzandó és kifosztandó burzsujnak tartják és akként kezelik.

Példa: a magyar futballisták egyike-másika klub-szinten európai szintű teljesítményre képes - amíg haza nem jön a válogatottba, ahol aztán rövid idő alatt visszazüllik a középszerbe.

Történelmileg sem állunk valami fényesen: Nobel-díjasainknak az egy szem Szent-Györgyi Alberten kívül mindegyiknek külföldre kellett költöznie ahhoz, hogy ki tudjanak teljesedni. (Kevésbé óvatos megfogalmazás szerint az összes kiemelkedő tudósunkat elüldöztük az országból.) Sőt végül Szent-Györgyi is menekülni kényszerült, de az ő esetét végül is betudhatjuk a háborúnak.

Vagy mire vitte volna itthon Charles Simonyi, az első magyar (származású) űrturista? Talán megúszta volna a börtönt, ha hazajön. Mindenesetre Magyarország nem a tehetségek bátorítója és barátja, az egyszer biztos.

Fogalmam sincs, lesz-e és ha igen, mikor, változás ezen a téren.

A magántulajdon tiszteletének hiánya illetve a polgárság hiánya

40 év kádárizmus sikerrel kiölte az emberekből a magántulajdon tiszteletét, ami pedig minden fejlett társadalom alapja. Az a nép, amelytől saját demokratikusan megválasztott kormánya elveheti a megtakarításait, az egy szolganép. Német ismerőseimnek újabban már meg sem próbálom elmagyarázni, mi történt, inkább szégyenkezve másra terelem a szót. Egyszerűen nem értik, amit mondok, pedig a nyelvtudásommal egyébként nincs különösebb probléma. Nem értik, hogyan lehetséges, hogy a kormány elveszi a polgárok magántulajdonát. Nem értem, Krisztián, elmagyaráznád még egyszer? (Áhh, hagyjuk.)

Magántulajdon és vagyon hiányában független polgár sincs. Egy valódi polgár nem zsarolható, nem megvesztegethető és nem megfélemíthető. Magántulajdon és vagyon nélkül a lakosság csupán kiszolgáltatott alattvaló.

Pártunk és kormányunk - a nevében cinikusan elrejtett "polgári" jelzőt megcsúfolva - a legbrutálisabb eszközökkel számolja fel az állampolgári függetlenséget. Ahol hetvenféle jogcímen szednek adót, ott bármikor bárkit elő lehet venni, el lehet lehetetleníteni. Ahol visszamenőleg lehet 98% adót kivetni, ott tulajdon és polgár nincs biztonságban. Ahol indoklás nélkül lehet köztisztviselőket kirúgni, ahol egy nyelvészbizottságot egy szimpla különvélemény miatt fel lehetett számolni és tagjait polgári állásukból ki lehetett rúgatni(!), ott nincs véleményszabadság, nincs polgárság, csak megalkuvás.

A hosszú távú megtakarítások ellehetetlenülése

Az Orbán-kormány által elkövetett bűncselekmények közül a kirívóan legsúlyosabb következményekkel járó a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások ellopása volt (és csak bízhatunk benne, hogy ezt már nem tetézik a jövőben). Háromezer milliárd forintnyi elkövetési érték (2,7 Mrd befejezett, 300 M kísérleti stádiumban megrekedt) illetve hárommillió sértett már nemzetközi összehasonlításban is egészen kirívó. Magyarország történelmében a Nagy Imre-kivégzésig, Európáéban a srebrenicai mészárlásig kell visszanyúlni, ha az állam által (nevében) elkövetett bűncselekmények között ennél súlyosabbat keresünk.

Ezek brutalitását ugyanis a visszafordíthatatlanságuk adja: ahogy az elvett életeket nem lehet visszaadni, ugyanúgy nem lehet ezt sem "visszacsinálni". Sehogy.

Az ellopott és matolcsyzmusra haszontalanul elvert pénz a kisebbik baj: olyasmi előfordul, hogy magán-megtakarítások végérvényesen elvesznek, akár csak egy "sima" betörésnél vagy rablásnál is gyakori ez. Ez után általában még fel lehet állni, azt a pénzt újra meg lehet keresni, félre lehet tenni. Legyünk nagyvonalúak és lapozzunk, múlton siránkozni nincs értelme.

Az ország igazi katasztrófája a megtakarítási hajlandóság és a jogbiztonságba vetett hit évtizedekre való megszűnése. Ha a fejünk tetejére is állunk, ha itt és most azonnal börtönbe zárjuk az összes igennel szavazó senkiházi tolvaj képviselőt plusz felbujtóikat (ami egyébként teljesen helyénvaló és igazságos lenne), akkor sem lesz évtizedekig senki, aki elhinné, hogy igen, érdemes Magyarországon hosszú távra megtakarítani, felhalmozni.  

Felhalmozás nélkül polgárság sincs, polgárság illetve nemzeti tőke nélkül pedig örökre bérmunkára kárhoztatunk. (Populistább megfogalmazásban: "rabszolgasorsra".)

Jogbiztonság nélkül pedig nincs vállalkozás, nincs fejlődés: legfeljebb nagyon gyors megtérülésű, uzsora-jellegű ügyletekre akad hajlandóság -- ennél hosszabb távra illetve kisebb megtérülésre nem lesz hajlandóság, inkább befektetik ugyanezt a pénzt a biztonságosabb Szlovákiában.

A legfájóbb, hogy ezt kizárólag magunknak köszönhetjük: mi voltunk, akik elpuskáztuk a történelmi lehetőséget az ország megreformálására, a fejlődésre és a Nyugathoz való felzárkózásra. Nem a szovjet megszállók, nem a törökök, nem a tatárok, hanem mi, magyarok.

Irreális elvárások + irigység

A rendszerváltással szemben a többség által valójában, be nem vallottan támasztott elvárásokat elég egyszerű megfogalmazni: ugyanazt a silány munkát csináljuk tovább, ami a szocializmust is bedöntötte, csak mostantól német fizetésért. Minő meglepetés, ez nem jött össze.

Szintén nehéz örökség a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" mentalitás: azt még csak elviselte az átlaglakos, hogy a szomszédnak Ladája van, míg neki csak Wartburg jutott, na de hogy a szomszédnak BMW-je legyen, míg neki csak Suzukija, az már tényleg tűrhetetlen. Börtönbe a rohadékkal, biztos lopta-csalta! (Az egyébként, hogy a Wartburgot állandóan kendácsolni kellett, a Suzukiban meg néha olajat kell csak cserélni, illetve egyébként is a Suzuki micsoda fejlődés, az most nem érdekes.) A "Bahamákon nyaralt" kifejezés ma Magyarországon nem a megérdemelt jutalom szinonimája, hanem egyszerű szitokszó.

Az átlagember a fejlődésből mit sem észlel: ő meg van róla győződve, hogy most rosszabb, mint régen. (Naná, hogy jobb volt régen: régen ugyanis fiatalok voltunk.) Az eredmény: az irreális választókat kiszolgálja a politika, duruzsolja a fülébe, amit hallani szeretne.

"Tetszettek volna forradalmat csinálni" avagy a szülési fájdalmak hiánya

Antall József elhíresült mondása szerint "tetszettek volna forradalmat csinálni" (válaszolta egy számonkérésre anno), azaz ha már egyszer a békés átmenetet választottuk, nem sportszerű utólag reklamálni.

A szülési fájdalmak egyik lehetséges evolúciós magyarázata, hogy az anya ilyenkor egy átmeneti folyamatot lezáró végső és nagyon kemény küzdelmet folytat a gyermekéért, ami erősíti a kötődést az újszülötthöz. Amiért pedig megküzdöttünk, az a mienk, ahhoz ragaszkodunk, azt óvjuk-féltjük-vigyázzuk.

A rendszerváltáskor Magyarország nem küzdött meg a szabadságért. Nem küzdött meg érte, nem érzi magáénak és nem ragaszkodik hozzá, amikor el akarják tőle venni.

Virágot Algernonnak...

És hogy mi a regényünk szomorkás vége? A Wikipédia megfogalmazásában "Charlie ismét nehéz felfogású, feledékeny, egyszerű lélek. De nem múltak el nyomtalanul az "okosan" töltött hónapok. Sok mindent megtanult magáról és az emberekről. Algernon sírjára pedig rendszeresen virágot visz."

Mivel (ma még) nyitottak a határok, a következmény magától értetődő: az aktívak most már szabad szemmel is jól látható elvándorlása. Minden más pedig már ebből következik: recesszió, az állami bevételek csökkenése, a költségvetés teljes felborulása.

Long live Europe! Miért maradna itthon egy tehetséges fiatal? Hogyan tud itthon érvényesülni? Mit tud neki ma Magyarország nyújtani? (Hazaffyas lózungokon, az oroszoktól átvett Túró Rudin, mint hungaricumon valamint a világbajnok 27% ÁFÁ-n kívül.)

Egy dolgot biztosan: viheti a virágot Algernon sírjára.

Valószínűleg leghosszabb bejegyzésem következik, a diplomaosztóm napjára visszadátumozva.

Történt ugyanis, hogy a záróvizsgákra készülődés közben, az egyhangúságot enyhítendő, amikor szembejött egy érdekesebb téma, azt egy kvízkérdés formájában megosztottam ismerőseimmel. Az első bejegyzés "a polgári jog szépségeiből" címet viselte és elég nagy sikert aratott:

Mi a teendő, ha a házasulandók (legalább) egyike süketnéma?

• A) a törvényes képviselője nyilatkozik
• B) egyértelmű fejbólintással (ráutaló magatartás) válaszol
• C) írásban kérdezik, írásban válaszol
• D) jeltolmács

elsősorban írásban kell a kérdést feltenni és válaszolni, de "ha ez nem lehetséges" (nem tud írni, gipszben van, nincs keze stb.) akkor jöhet a jeltolmács

(a megfejtés akkor lesz látható, ha az egérrel kijelölöd a fenti üres területet)

A siker miatt aztán újabb és újabb kérdéseket tettem fel, bő két hónapon keresztül.

És akkor a meglepetés: a diplomaosztómra azt kaptam húgoméktól ajándékba, hogy az összes ilyet kigyűjtötték (a Facebookos kommentekkel együtt!), kinyomtatták és beköttették, mint "szakdolgozatot". Az eredeti példány nálam marad, a kérdéseket viszont nagy örömmel teszem itt is közzé, megfejtésekkel együtt.

Hát akkor folytassuk!

Érvényessé válhat-e a házasság, ha a felek nem voltak együttesen jelen a házasságkötéskor?

• A) igen
• B) nem

érvényessé válhat!

de nem azért, mert hogy bármilyen módon el lehetne térni a személyes és egyidejű jelenlét követelményétől, hanem mert... mert...

mert csak hat hónap áll rendelkezésre az érvénytelenség miatti megtámadásra -- ha ez eltelik, akkor már legfeljebb válni lehet, de érvénytelenséget kimondatni nem

egészen pontosan: nem lehet érvényteleníteni, ha már hat hónap eltelt vagy ha már (más ok miatt) nem áll fenn a házasság

Mi a különbség (pl. egy házasságkötéskor) aközött, hogy valaki "cselekvőképtelen" vagy hogy "cselekvőképtelen állapotban van"? Egyik esetben sem köthet ugyanis házasságot.

• A) a „cselekvőképtelen” összefoglaló kifejezés, aminek egyik esete a „cselekvőképtelen állapotban van” pl. mert annyira berúgott, hogy nem tud magáról
• B) „cselekvőképtelen” aki 14 év alatti, „cselekvőképtelen állapotban van”, akit a bíróság gondnokság alá helyezett
• C) „cselekvőképtelen” a 18 év alatti (gyámhivatali engedéllyel 16-tól is cselekvőképes lehet, pl. házasságkötéshez), a „cselekvőképtelen állapotban van” összefoglaló kifejezés
• D) „cselekvőképtelen” aki 14 év alatti ill. akit a bíróság gondnokság alá helyezett, a „cselekvőképtelen állapotban van” összefoglaló kifejezés

A) A csel.képtelenségnek 3 esete van:

1. 14 év alatti
   
2. a bíróság csel.képtelenséget kizáró gondnokság alá helyezte (elmeállapot stb. miatt)
   
3. gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban van (mert tök részeg, mert elájult, mert épp elütötte egy autó és ott fekszik az úttesten stb.)
   

egyébként ez a 3) eset az, ami miatt a legénybúcsút legalább egy héttel az esküvő előtt kell megtartani és nem előző este :-)

A házastárs különvagyonának a hozama külön vagyon vagy közös vagyon? Tessenek gondolkodni, kivételesen nem becsapós, ebben a szép napsütésben nincs szívem becsapni benneteket.

közös

pl. van mindkettejüknek külön egy-egy lakása, megismerkednek, összeköltöznek az egyikbe, a másikat meg kiadják albérlőnek (by the way, pontatlan kifejezés, helyesen: bérlőnek) : a befolyó bérleti díj természetesen közös!

Májusban elválik a nő, júliusban új házasságot köt, szeptemberben megszületik a gyermek: melyik férjet kell elsősorban apaként vélelmezni, a régit vagy az újat?

Az újat.

A régit csak akkor, ha 300 napon belül születik a gyerek és nincs újabb házasság. Ugyanaz a filozófia, mint a terhes menyasszony "alapeseténél": feltételezzük, hogy pont azért kötnek házasságot, mert "besikerült" a baba. A régi férj apasági vélelme csak akkor éled fel, ha az újé megdől.

A "kesznyéteni uborkás bácsi" első fokon egy évet kapott felfüggesztve, másodfokon megrovást. Kérdés: miért járt lényegesen jobban a megrovással, mint ha felmentették volna? ‎

Segítség: a megrovás azt jelenti, hogy megállapítják a bűnösségét, de nem szabnak ki érte büntetést, csak figyelmeztetik ("megróják") hogy nem szabad ilyet és máskor ne csinálja. Ha jelen van az ítélethirdetéskor, akkor ott helyben szóban "foganatosítják" (sic!) a megrovást és mehet Isten hírével.)

Azért, mert a megrovással jogerőre emelkedett az ítélet, ott helyben megkapta az ejnye-bejnyét és mehet Isten hírével, jogerősen tiszta lappal. (A megrovás NEM büntetés.) Ha felmentik, akkor viszont megnyílik az út a harmadfokra, ahol bármi lehet a vége, tekintettel arra, hogy életfogytiglannal(!!!) fenyegetett a cselekmény...

A szabály ugyanis az, hogy akkor lehet harmadokra menni, ha az első- ill. másodfok eltérően ítéli meg a BŰNÖSSÉG kérdését. Ha viszont a bűnösség kérdésében egyezik a két döntés (mindkettő felmenti vagy mindkettő elmeszeli) és csak a büntetéskiszabás különbözik, akkor nincs további fellebbezésre lehetőség.

Lehet-e érvényes egy meghatalmazás, ha nem írta alá két tanú? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?

A végig kézzel írt és aláírt meghatalmazásra nem kell rá tanú! (Pp.196.§ (1) a)).

Szintén nem kell, ha bíró, közjegyző, ügyvéd stb. tanúsítja. A Posta picit más eset, de az is jó példa.

A leghétköznapibb pedig a szóban vagy ráutaló magatartással adott meghatalmazás: a "légyszi csináld meg" az megbízás, viszont az, hogy ő utána ez alapján eljárhasson a te nevedben (elhozhassa a gyereket, fizethessen a pénztárnál a te pénztárcádból, vagy akár hogy a tömött buszon valaki más kilyukaszthassa a jegyedet stb.), na ahhoz kell a meghatalmazás, ami ezek szerint tehát szóban vagy ráutaló magatartással is adható

Lakásbérlet esetén mi a különbség a "bérlőtársak" és a "társbérlők" között?

Nem jogilag egzakt fogalmakat kérek, hanem egy-egy tipikus példát, élethelyzetet.

A lényeg, hogy a bérlőtárssal az egészet közösen bérelitek (pl. egy házaspár, egyszerre béreli ki és jó esetben egyszerre is mondja fel, ún. "egyetemleges" felelősség) míg a társbérlők legalább részben megosztják a használatot (pl. enyém a kisszoba, a másiké a nagyszoba) és ennek megfelelően egymástól független bérlők (nem dobnak ki engem, ha ő nem fizet stb.)

Tartozol Jánosnak még 2004-ből mondjuk 20.000 Ft-tal. Mindenki megfeledkezik róla, 2009-ben elévül.

Most 2011-ben mellényúlsz a netbankban és István helyett tévedésből Jánosnak utalsz 15.000 Ft-ot. Mik a következményei?

• A) visszakövetelheted a téves utalást, hiszen már elévült, így a téves utalás ún. "jogalap nélküli gazdagodás"
• B) nem követelheted vissza a 15.000-et, ezt "buktad"
• C) nem követelheted vissza, sőt az elévülés megszakadása miatt a hátralevő 5.000 is esedékessé válik és perelhető lesz
• D) Istvánnak utalod a hátralevő 5.000-et, a 15-öt pedig Jánostól követelheti (ún. "cessio legis", törvényi engedményezés)

B! Az elévülés ugyanis nem jelent többet, mint hogy az adott követelés BÍRÓSÁGI ÚTON nem érvényesíthető többé, az állam nem segít többé a kikényszerítésében. Az állam azt mondja, hogy "hát kedves János, ha 5 évig nem foglalkoztál vele, akkor most már hagyjál engem is békén ezzel". Annak azonban nincs akadálya, hogy az adós egyébként (állami kényszer nélkül) teljesítsen és ha ezt teszi, az nem követelhető vissza, hiszen egyáltalán nem volt "jogalap nélküli" a másik fél gazdagodása.

A C) pedig azért nem jó, mert az elévülési idő csak addig tud megszakadni, amíg be nem következett az elévülés. Ha az bekövetkezett, akkor arra már bármikor hivatkozhat az adós.

Közismert, hogy ha nem fizeted pl. egy életbiztosításnak a díját, az a biztosítás előbb-utóbb megszűnik. De vajon követelheti-e a biztosító bírósági úton a díjat (szerződést kötöttetek, ami főszabály szerint kikényszeríthető!), vagy be kell érnie a megszűnéssel?

Egyszavas választ is elfogadok, bár a teljes értékű ennél hosszabb. :-P

Követelheti, de nem mindig. :-) A biztosítás mindig időszakokra szól, általában 1 évesekre, de nincs akadálya más időszakoknak sem. Ha egy időszakot már megkezdtél, arra az időszakra követelheti! Tehát bírósághoz fordulhat a szerződéskötés után az első évben, illetve minden olyan évben, ahol már megkezdted a díjfizetést. (Ez persze csak lehetőség, általában a felmondást választják.)

Ez most egy kellemes emlék lesz, mert Tattay prof élesben bekérdezte a négyesért:

A vállalkozótól bekért ajánlat felhasználható-e a saját céljaidra, ha végül nem fogadtad el az ajánlatot és nem is fizettél külön az ajánlatért?

A válasz szokatlan módon most egyszerű és egyértelmű: igen, felhasználhatod. :-)

A Hegedűs a háztetőn első jelenetéből tudjuk, hogy a "tradition" szó magyarul: hagyomány. De vajon milyen, egymástól teljesen különböző (!) fogalmakat jelentenek ezek a polgári jogban? Mi az a "hagyomány" és mi az a "traditio"?

(A "traditio" jól van írva, latinul van, nem angolul, de a mai magyar jogtudomány is használja. Igen gyakori fogalom, annyit segítek, hogy jó eséllyel mindenki, aki ezt olvassa, csinált ma már ilyet.)

a "hagyomány" az öröklési jogban használatos, azt jelenti, hogy egy-egy (kisebb) vagyontárgyat anélkül juttatsz valakinek, hogy a hagyatéki terhekből részt kellene vállalnia. (Az örökösöket ugyanis hagyatéki terhek ...is terhelik, ezek közül a két leghíresebb az örökhagyó illő eltemettetése és az örökhagyó adósságai. A hagyományosnak ezekkel nem kell foglalkoznia.) Tipikus példa, ha mondjuk azt mondom, hogy minden az asszonyé, de a polgári jogi tankönyveimet a Pázmány könyvtárára hagyományozom.

a "traditio" az átadást, birtokba adást jelent, jelentősége, hogy adásvételi szerződésnél ekkor következik be a tulajdonjog átszállása (innentől viseli az új tulajdonos a kárveszélyt, satöbbi); amíg nincs birtokbaadás, addig nem szerzel tulajdont (általában), tehát nem a tulajdonjogod alapján követelheted a dolgot, hanem a szerződés alapján; utóbbi például elévülhet, satöbbi. Ég és föld, ez lehet, hogy majd külön kérdés lesz. Hogy valószínűleg csináltál ma már ilyet, ezt arra alapoztam, hogy mondjuk vettél egy szendvicset reggel a büfében, egy újságot, ilyesmik, ezeknél mind traditio történik. :-)

Vásárolsz egy festményt, hazaviszed. 3 év múlva jön a festő, hogy szeretné pár hétre egy kicsit visszakérni, mert egy kiállításra meghívták és szeretné ezt a képet is kiállítani. Köteles vagy-e ezt megengedni?

Igen.

1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, "A kiállítás joga", 69. § (1) A képzőművészeti (...) alkotás tulajdonosa köteles a művet a szerzői jog gyakorlása végett időlegesen a szerző rendelkezésére bocsátani, ha ez méltányos érdekét nem sérti.

Vállalkozói szerződésnél meddig illeti meg a megrendelőt feltétlen elállási jog?

Az elállás azt jelenti, hogy egyoldalú nyilatkozattal megszünteted a szerződést, mégpedig a keletkezésére visszamenő hatállyal. Óvatosan a válasszal, meglepően nehéz kérdés.

• A) nincs elállási jog, csak felmondási (a jövőre nézve megszüntetés)
• B) 15 nap
• C) a kivitelezés megkezdéséig
• D) a teljesítésig bármikor

D) a teljesítésig bármikor

Ptk. 395. § (1) "A megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni."

ha nem lenne elállási joga, akkor köteles lennél befejezni valamit, amire semmi szüksége, ő pedig köteles lenne azt átvenni - ez értelmetlen lenne; a megrendelő az "ügy ura"

a kérdésben a becsapós az volt, hogy "a feltétlen elállási jog" kifejezésről keveseknek jut eszébe, hogy kártalanítás attól még járhat!

Veszel egy telket, majd többet feléje se nézel; mikor évül el a tulajdonjogod?

• A) 5 év múlva
• B) 15 év múlva
• C) a halálodig nem évül el
• D) egyáltalán nem évül el

óvatosan, megint becsapós

A tulajdonjog nem évül el. Amivel a t. társaság egy része keverte, az az elbirtoklás és az ingatlan esetén 15 év - viszont ennek csak az egyik feltétele, hogy "ne nézz rá" 15 évig.

Lehetséges-e ma Magyarországon egy jogszabályt olyan módon kihirdetni, hogy kisbíróval kidoboltatják? (Aki nem tudja, hogy ez mit jelent, a magyar népmesékből tájékozódhat.)

Igen!

Az önkormányzati rendelet is jogszabály és egy önkormányzat adott esetben egészen kicsi is lehet. Az önkorm. rendeletet bizonyos esetekben "a helyben szokásos módon" is ki lehet hirdetni, ami akár a kisbíróval kidoboltatást is jelentheti.

2005 óta egyébként ez annyit modernizálódott, hogy kihirdetni továbbra is ki lehet a helyben szokásos módon, viszont emellett kötelezően "fel kell küldeni Pestre" a jogszabályt, ahol aztán kiteszik az Internetre. De ez már a kihirdetés érvényességét nem érinti.

Kérek egy-egy példát arra, amikor a szokásos "egy polgár - egy szavazat" illetve "egy körzet - egy képviselő" elvvel szemben

A) egy választópolgárnak több szavazata van (vigyázat! nem több szavazócédulája, hanem egy cédulán több szavazat!)

B) egy választókerületben több mandátumot is kiosztanak!

Több jó megoldás van mindkettőre.

A) ún. "kislistás" választás, amikor az összes jelölt nevét felírják a lapra és a polgár ebből bejelöl mondjuk ötöt (kisebbségi önkormányzat ilyen, de kisebb falvakban a "sima" önkormányzat is)

B) megyei listák (az egész megye egy választókerület, de több képviselő jön onnan) illetve az EU-választás: itt egész Magyarország egyetlen választókörzet!

Magyar állampolgár feleség és német állampolgár férj Franciaországban élnek, ott van állandó lakcímük. Gyerekük születik a KLM holland légitársaság Portugáliából Finnországba tartó járatának fedélzetén, a spanyol légtérben.

Milyen állampolgár lesz a gyerek? :-)

Magyar és német.

Magyarázat:

1.) kétféle elv van a világban, a ius soli ("föld" szerint, tehát a születés helye alapján) és a ius sanguinis ("vér" szerint, tehát a szülők alapján); az EU összes tagállama a ius sangu...inist alkalmazza. A ius soli csak másodlagosan jöhet képbe, ha a ius sanguinis nem vezet eredményre: pl. talált gyereknél

2.) egyébként a hajó lajstromozási helye számítana, a légtér illetve a start- és célállomás nem, azokat csak poénból tettem bele

3.) a vérségi elven belül is főszabály az APA (!!!) állampolgársága, tehát a német áll.p. mindenképpen meglesz

4.) a magyar jog azonban nem tesz különbséget a szülők szerint, minden magyar állampolgár gyermeke magyar állampolgár (a születésekor legalábbis), így tehát a gyermek a születése pillanatától magyar állampolgár (is)

5.) az, hogy a német jog elismeri-e a kettős állampolgárságot, nem számít: a születés pillanatában a gyermek minden külön cselekmény (nyilatkozat stb.) nélkül megszerzi tehát a fentiek szerint a szülők állampolgárságát, az esetleges ütközések később külön intézendők.

Az alkotmányjog szépségei: bíráskodás. Az többé-kevésbé közismert, hogy a bíróságok "gyakran" háromfős tanácsban ítélkeznek, ahol 1 szakbíró mellett 2 ülnök foglal helyet a pulpituson. De vajon mi is pontosan az ülnökök szerepe?

• A) a bíróság társadalmi ellenőrzését látják el, egyébként az ítélkezés a bíró feladata.
• B) a tárgyaláson a bíróhoz hasonlóan kérdéseket tehetnek fel, de az ítélethozatalban nem vesznek részt
• C) a bíró csak úgy hozhat ítéletet, ha megszerzi legalább az egyik ülnök egyetértését
• D) a bíró vezeti a tárgyalást, egyébként az ülnökök teljesen egyenrangúak a bíróval, és mivel ők vannak többségben, akár le is szavazhatják a hivatásos bírót

Nos, bármilyen meglepő, de a D a helyes!

Be. 14.§ (6) (...) az ítélkezésben a hivatásos bíró és az ülnökök jogai, kötelességei azonosak.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99800019.TV

Az ülnökválasztás kérdését a Bjj. rendezi, a 122. §-tól érdekes:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99700067.TV&cel=P

Én is meglepődtem, amikor először szembesültem vele.

Be lehet-e a fellebbezést ráutaló magatartással nyújtani?

Ez a feladat annyiból kakukktojás volt, hogy én sem tudom megmondani illetve konkrét jogszabályhelyekkel alátámasztani. Ami miatt mégis feltettem:

1.) közig jogból éppen annál a résznél tartottam, hogy mi van, ha a fellebbezésre nyitva álló... idő alatt ad be az ügyfél döntés-felülvizsgálati indítványt: ekkor fellebbezésként kell elbírálni. Illetve amúgy is általában igaz, hogy a tartalma szerint kell az indítványokat kezelni, nem a megnevezésük szerint.

2.) a Fővárosi Bíróságon évekkel ezelőtt ítélethirdetés közben kiugrott a vádlott az ablakon és elszaladt; a riporterek kérdezték a bírót, hogy most akkor mégis mi lesz, mire az csak ennyit válaszolt: "fellebbezésnek tekintjük" :-)))

A nemzetközi jog szépségei: melegítsünk be egy egyszerű, vagy legalábbis annak látszó kérdéssel! Spanyolország budapesti nagykövetsége melyik állam területéhez tartozik? (Nincs jelentősége annak, hogy pont a spanyolokkal kérdezem, ez jutott eszembe.)

Magyar. A követségi épület mentessége (rövidítve) annyiból áll, hogy oda a magyar hatóságok (rendőr, tűzoltó(!), adóellenőr :-) stb. ) csak a nagykövet (ill. misszióvezető) engedélyével léphetnek be. Ez magyarázza a Dani által felhozott diplomáciai menedék "intézményét" is.

A többi: URBAN LEGEND. Nem létezik magyar-spanyol határ sem Budapesten, sem Madridban. A német nagykövetség pár évvel ezelőtti Várba költözésekor nem történt határrevízió :-) pláne nem magyar-német határrevízió. A magyar állam területéből nem kell levonni a nagykövetségek területét stb. És legfőképpen: ha nem magyar terület lenne, akkor hogyan lehetne a nemkívánatossá vált diplomatákat ("persona non grata") kiutasítani Magyarország területéről?

A nemzetközi jog szépségei: melyik évben változott utoljára Magyarország határa? (Más megfogalmazásban: mikor állt be a ma hatályos állapot?)

A kérdésben nincs trükk, a teljesen köznapi értelemben vett határvonalra gondoljatok, semmi nagykövetséges meg repülőgépes meg hasonló fikció, hanem a szokásos határköves (stb.) államhatárra vonatkozik a kérdés.

Amikről én tudok:

1997-ben egy "nagyobb", kb. 2-2 négyzetkilométert érintő területcsere a szlovákokkal (forrás: Kovács Péter-féle tankönyv) és

2006-ban Körmend környékén a Pinka folyó (patak?) medrének megváltozása miatti kiigazítás a labanczokkal, néhány futballpályányi területeket elcserélve. (A Kovács Péter-könyv 5000 négyzetmétert és 2005. decemberét ír. Lehet, hogy akkor egyeztek meg a kormányok arról, hogy foglalkozni kell a témával?)

Közben gugliztam egyet: http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/cikk/52757 Ha azóta volt még ilyesmi, akkor elnézést.

Közkívánatra: Értékeljük Hófehérke mostohájának cselekményeit a hatályos büntetőjog szerint! Melyeket követte el az alábbiak közül?

• A - emberölés alapesetének kísérlete
• B - emberölés minősített esetének kísérlete
• C - emberölés előkészülete
• D - visszaélés méreggel
• E - visszaélés ártalma közfogyasztási cikkel
• F - rossz minőségű termék forgalomba hozatala
• G - hivatali visszaélés

itt a Btk, klikk, ezzel ne vesződjetek:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV

hivatalos tényállás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%B3feh%C3%A9rke

a Wikipédiás sztorit alapul véve ami biztos, hogy négy alkalommal törtek szegény sértettünk (sic!) életére ...

1.) a vadász kivitte az erdőbe "de képtelen volt megölni, ezért eleresztette, hogy tépjék szét a vadállatok" Ez kérem szépen EMBERÖLÉS KÍSÉRLETE: az, hogy az erdőben sorsára hagyta, ahol a dolgok természetes lefolyása szerint széttépték volna a vadállatok, csupán az elkövetés MÓDJÁT befolyásolja. Önkéntes elállásról tehát nem lehet szó. A minősítő körülmények közül az aljas indok és az előre kiterveltség vitán felüli. A különös kegyetlenség határeset, de ezt szerintem most kihagyhatjuk, a kérdés amúgy is csak az volt, hogy minősített eset-e. Ez tehát kísérlet, ennek tettese a vadász, felbujtója a királynő. A vadász eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy parancsra tette, mert a törvénybe ütköző parancsot köteles lett volna megtagadni. Arra nincs adat, hogy a vadász kényszer (Btk. 26. §) alatt cselekedett volna, az, hogy a királynő parancsolta, még bőven nem kényszer.

A feladatban szereplő bcs-k közül a hivatali visszaélés jöhet még szóba (Btk. 225. §), itt mind a jogtalan hátrány okozása, mind a hivatali helyzettel visszaélés megvalósul és a halmazat is valódi, tehát ez szerintem megállapítható. Attila védői érvelése, mely szerint a királynő nem hivatalos személy, alapesetben elfogadható LENNE, de amikor mesék szereplőit értékeljük, az ilyenektől el kell vonatkoztatni. (Lesz majd még más mesében farkas is, ott sem fogom elfogadni azt, hogy a farkas állat és mint ilyen, nem tartozik a Btk. hatálya alá.) A hivatali visszaélésnek a gyakorlati jelentősége egyébként itt csekély, mert úgyis a sokrendbeli emberölési kísérlet fog dönteni, de mondjuk egy kellően alapos vádiratban elférhet ez is. Tehát akkor eddig van B) és G)

2) "olyan szorosan megkötötte a derekát, hogy Hófehérke nem kapott levegőt, és elájult. A királynő halottnak hitte, és hazament" ez elég egyszerű, szintén emberölés kísérlete, minősítő körülmények (aljas indok + előre kitervelt) dettó

3) "Másodszorra mérgezett fésűkkel kopogtatott, de ismét eredménytelenül" ezt nem bonyolítja túl a Wiki, mindenesetre itt jön be a méreg kérdése: Btk. 265. § "Aki mérget jogosulatlanul készít, tart vagy forgalomba hoz, valamint aki a mérgek visszaélésszerű felhasználásának megakadályozására avagy más személyek veszélyeztetésének kizárására előírt intézkedések megtételét elmulasztja" - az utolsó fordulat nem jöhet szóba (nem tudunk arról, hogy bármi ilyesmi intézkedés elő lett volna írva a királynő terhére) - készít, tart, forgalomba hoz: nem valószínű, hogy a királynő maga készítette volna a mérget, bizonyítva végképp nincs, tehát a visszaélés méreggel NEM állapítható meg (by the way, ha meg mégis ő készítette volna, az asszem beleolvadna az emberölés kísérletébe -- ezt 3 hét múlva már tudni fogom :-) de jelentősége a fentebbiek miatt nincs)

4.) ugyanaz, mint a 3.)

E)-t és F)-et poénból írtam, szó sincs forgalomba hozatalról, ami mindkettőnek az elkövetési magatartása

összegezve van tehát négy rendbeli előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölési kísérletünk ("B"), amit egyszer felbujtóként, háromszor pedig tettesként (közvetlen tettesként) követ el a mostoha, valamint egy rendbeli hivatali visszaélésünk ("G")

azért Tóth Mihállyal még megkonzultálom, mert ő a könyvében a vadászos esetet előkészületnek minősíti... de ez szerintem csupán a történeti tényállás nem kellő alapossággal való tisztázására vezethető vissza :-)))

A büntetőjog szépségei: 2009-ben elkövet valaki egy bűncselekményt, aminek a büntetése 5 év. (Valójában tartományok vannak, pl egytől öt évig stb., de ettől most vonatkoztassunk el.)

2010-ben megváltozik a Btk. és leviszik 3 évre ennek a cselekménynek a büntetését.

2011-ben megint változik a Btk és 4 évre módosul a büntetés. Hány évet kap az illető, ha ma van a tárgyalás?

4 évet kap.

A megfejtést a Btk. 2. §-a adja (lusta desznyók, még odáig sem olvastátok el... :-))) ) hogyaszongya "2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje." Tehát a köztes idő nem számít, csak az elkövetés és az elbírálás.

Érdekességképpen megjegyzem, hogy másként alakulna a helyzet, ha időközben teljesen kivették volna a Btk-ból az adott bűncselekményt! (Ilyen volt pl. a tiltott határátlépés stb.) -- ekkor ugyanis időközben bcs. hiánya miatt meg kellett volna szüntetni a büntetőeljárást és hiába lenne később újra bűncselekménnyé nyilvánítva, az már nem érintené az időközben megszüntetett eljárást.

1.) Józsi meg akarja ölni Ferit. Szembetalálkozik vele az utcán, pisztolyt ránt és lelövi. Kiderül azonban, hogy az esti sötétben összetévesztette a hasonló alkatú Péterrel és valójában őt lőtte le.

2.) Józsi meg akarja ölni Ferit. Az ablakból puskával célba is veszi, lő - de mellémegy a lövés és a mellette álló Péter terül el holtan.

Ugyanaz a két eset vagy különböző? Miért?

• A) gondatlanságból elkövetett emberölés
• B) szándékosan elkövetett emberölés
• C) egy rendbeli gondatlan emberölés és egy rendbeli emberölési kísérlet
• D) több emberen elkövetett emberölés kísérlete

A sötétben lövöldözés egy szándékos emberölés Péter sérelmére. Az áldozat szerepében való tévedés irreleváns, a tényállás úgy szól, hogy "aki mást (szándékosan) megöl" ez pedig kétségtelenül megtörtént. Feri sérelmére itt nem történik bűncselekmény!!! Lehet, hogy ő közben gyanútlanul lógatja a lábát a Bahamákon. Tehát a B) válasz a jó.

Más a helyzet a lövés elvétésénél: ez ugyanis egy szándékos emberölés kísérlete Feri sérelmére és egyúttal egy gondatlanságból elkövetett emberölés Péter sérelmére; két külön sértett, két bűncselekmény, a halmazat valódi. Itt tehát a C) a helyes.

Könnyebb megérteni a második esetet, ha különbontjuk a két sértett szempontjából: mi lenne, ha Ferit akarná lelőni és senkit sem találna el (emberölés kísérlete) és mi lenne, ha mondjuk egy megvadult kutyát akarna kilőni és ehelyett találná el Pétert (gondatlan emberölés, "könnyelműen bízik a következmény elmaradásában").

A büntetőjog szépségei: közismert, hogy a büntetőeljárásban "a bizonyítás a vádló dolga, a vádlott akár ki se nyissa a száját" (12 dühös ember)

Kérdés: mi az az eset, amikor mégis a vádlott viseli a bizonyítási terhet? Két megoldás is van, de egyet is elfogadok. :-)

"a valóság bizonyítása" nevű Btk-szakasz a megoldás. "182. § (1) A 179-181. ...§-ban meghatározott bűncselekmények [rágalmazás, becsületsértés, kegyeletsértés - VK] miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul. (2) A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta."

Tehát pl. azt állítod a szülői értekezleten, hogy a matektanár alkoholista. Ezzel a becsületsértés tényállása megvalósul, hiszen ez a becsület csorbítására alkalmas. (A vádat csak ennek a bizonyítása terheli, tehát hogy "becsület csorbítására ALKALMAS" de ez ebben az esetben egyértelmű.)

Ha feljelentenek becsületsértésért, úgy csak akkor mentesülsz, ha bizonyítod, hogy közérdekből mondtad, amit mondtál ÉS bizonyítod, hogy igaz, amit állítottál. (Tehát ekkor sem használhatsz pl. szükségtelenül trágár kifejezéseket, mert az már nem közérdek! A közérdek csak odáig terjed, hogy ez a tény kiderüljön.)

Többen írtátok a jogos védelmet, de ez a közhiedelemmel ellentétben téves. A vádnak kell bizonyítania, hogy nem állt fenn jogos védelmi helyzet, ez még akkor is így van, ha értelemszerűen a vádlott szokta ezt mentségként felhozni illetve ennek bizonyítását indítványozni.

A végszükség (ég a ház, kárenyhítés stb.), kényszerítés, szellemi fogyatékosság dettó. Ezeknek közös jellemzője, hogy büntethetőséget kizáró okok: a vádnak kell bizonyítania, hogy nem állt fenn semmi ilyen ok.

A feladat másik megoldása pedig a bűnszervezet fennállása alatt szerzett vagyon eredetére vonatkozik. Főszabályként ugyanis ezt el kell kobozni, de a vádlott bizonyíthatja, hogy - dacára annak, hogy abban az időben ő maffiatag volt - azt a vagyont speciel mégis jogszerűen szerezte (pl. örökölte).

A büntetőjog szépségei (ígérem, ez lesz az utolsó emberöléses, ha már "szépségei") : mi a különbség a halált okozó testi sértés és a gondatlan emberölés között? Melyik a súlyosabb? Kérek egy-egy példát a két esetre.

A különbség, ahogy általában leírtátok, hogy a h.o.t.s SZÁNDÉKOS bűncselekmény, hiszen testi sértés szándékával történik a bántalmazás, míg a g.e GONDATLAN: az elkövető szándéka semmiféle testi sértés okozására sem terjedt ki. Ennek megfelelően a h.o.t.s (jó ez a rövidítés :-) ) díjazása alapjáraton 2-8 év börtön, míg a gondatlan emberölésé 1-5 év fogház.

Tipikus példa előbbire a kocsmai verekedés, melynek végén "Petikét temetik" (testi sértés szándéka!), míg utóbbira amikor pl. a szülő otthon hagyja őrizetlenül a gyereket, aki magára gyújtja a házat. (full gondatlanság)

Az egyéb gondatlan vétségektől (közúti baleset stb.) illetve szándékon túli (ún. praeterintencionális) bűntettektől elhatárolás bonyolultabb (pl. Stohl Buci: ittas járművezetés (szándékos!) melynek a gondatlan következménye a baleset) Ez meghaladja a Facebook terjedelmét, de NAGYON pongyolán fogalmazva a gondatlan emberölés marad többnyire akkor, ha semmi más hasonló nem áll meg. (Remélem, ezt senki nem olvassa a csütörtöki bizottságból.)

Ami tehát fontos, hogy a h.o.t.s-nél az elkövető szándéka még eshetőlegesen sem terjedhet ki a halálos eredményre, mert ha így van, az már szándékos emberölés. Persze itt a bizonyítás nehéz, sokszor előfordul, hogy a vélelmezhető szándékosság ellenére igazából csak a h.o.t.s-t sikerül bizonyítani (hiszen azt mégsem tagadhatja le, hogy az ökölcsapás szándékos volt -- pl. Simon Tibor ügy)

‎(18+) A büntetőjog érdekességei, hétvégére nézzünk egy nehezebbet, korhatáros: elkövethet-e egy nő erőszakos közösülést (Btk. 197.§) egy másik nő sérelmére?

• A) igen
• B) igen, de csak felbujtóként vagy bűnsegédként
• C) nem, csak szemérem elleni erőszakot (Btk. 198.§)
• D) nem, mert ez természet elleni fajtalanság (Btk. 199.§) lenne, de ez már nincs hatályban

Eredményt hirdetek: a tankönyv szerzői szerint B), mert erőszakos közösülés tettese csak a passzív alanytól különböző nemű személy lehet. Nagy kár, hogy ezt nem indokolják semmivel, hanem csak ex cathedra kijelentik!

Ugyanis ez szerintem téves: az erőszakos közösülés első fordulata szerinti elkövetési magatartása ugyanis nem az élettani értelemben vett közösülés, hanem az arra való KÉNYSZERÍTÉS!

Btk. 197. § (1) Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy (...) , bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A kényszerítés pedig nyilván független az elkövető nemétől, tehát mondjuk a passzív alanyt lefogó nő szerintem nem bűnsegéd, hanem társtettes, sőt, ha a tényleges közösülést végző férfi valamiért nem büntethető (pl. gyermekkor), akkor a kényszerítést végző nő önálló tettes!

Aztán lehet, hogy nem, de egyelőre nem látom, hogy miért ne így lenne. Szerencsére a vizsgáig még van 3 nap. :-)

A büntetőjog érdekességei, "Rebecca":

Mrs. de Winter azzal fogadja férjét a tengerparti csónakházban, hogy gyereket vár a szeretőjétől és a társadalmi helyzetük miatt Mr. de Winter ezt kénytelen lesz tudomásul venni és úgy tenni, mint ha tőle lenne a gyerek és minden rendben lenne...

Mr. de Winter begőzöl, megüti az asszonyt, aki elesik, beveri a fejét és meghal. Miután ijedten konstatálja, hogy mi történt, a holttestet hajóba teszi, majd balesetet imitálva a tengeren elsüllyeszti. Később egy vízihullát Mrs. de Winterként azonosít és ezzel az illúzió egy időre lerendezve.

Később kiderül azonban, hogy Mrs. de Winter nem volt terhes, ellenkezőleg, gyógyíthatatlan beteg volt, akinek már csak hetei voltak hátra! Ezért az "öngyilkosságnak"(?) azt a formáját választotta, hogy - terhességet hazudva - kiprovokálta férjétől, hogy ölje meg őt.

Értékeljük Mr. és Mrs. de Winter cselekményeit a hatályos magyar büntetőjog alapján!

A cselekmény halált okozó testi sértés bűntette, minden más körülmény csupán a büntetés kiszabása körében értékelendő, tipikusan valami laza felfüggesztett, sőt esetleg megrovás lehet a vége. A megtévesztésnek nincs jelentősége, mert ettől még nem gondolhatta a Mr., hogy jogszerűen cselekszik. A sértetti közrehatás, provokáció ezen túl természetesen nyomatékos enyhítő körülmény.

A hajó rongálása stb. valódi halmazat LEHETNE, ha nem a saját hajójuk lett volna. :-) (Ha mondjuk a Mrs. különvagyonához tartozna... stb. -- bonyás, hagyjuk.)

A vízihulla félreazonosítása esetén egyedül a a hamis tanúzás enyhébb, vétségi alakzata merülhetne fel, de emiatt természetesen nem büntethető, hiszen saját maga ellen nem köteles terhelő bizonyítékot szolgáltatni.

Mrs. de Winter nem követett el bűncselekményt, de a halála, mint büntethetőséget megszüntető ok miatt amúgy sem lenne büntethető.

Asszem.

Büntetőjog szépségei, sokadik felvonás:

Józsi és Feri egy városban laknak, pár utcára egymástól. Elmennek bulizni a szomszéd faluba Józsi kocsijával. Megegyeznek, hogy Feri nem iszik és ő fog hazavezetni. (Józsi annak rendje-módja szerint berúg, min tááálat.) A buli végén Feri szépen hazavezet, kiszáll, Józsi (a tulaj!) pedig átül a vezetőülésbe a hátralevő pár km-re és hazavezet.

1.) Odáig trivi, hogy Józsi (a tulaj) részéről ittas járművezetés. De vajon elkövette-e Feri a járművezetés tiltott átengedését?

2.) Ugyanez két hét múlva megismétlődik, de most Józsi is színjózan, viszont jogsija éppen nincs, mert az 1.) eset után bevonták. Mi a helyzet ekkor a járművezetés tiltott átengedésével?

1.) az első esetben elköveti a tiltott átengedést; nincs jelentősége a birtoklás jogcímének, szívességi használót, tolvajt (!) stb. is terhel ez a kötelezettség, tehát hogy nem engedheti át részegnek.

2.) a második esetben nem követi el, mert attól, hogy épp nincs jogsija, még nem lesz önmagában vezetésre ALKALMATLAN állapotban Szóval óvatosan ezzel...

Btk. 189. § (1) Aki (...) közúton gépi meghajtású jármű vezetését szeszes italtól befolyásolt állapotban levő vagy a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek engedi át, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

de ami még durvább, ha súlyos baleset is származik ebből:

(2) A büntetés bűntett miatt a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, b) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált, c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

ekkor tehát azt is leültetik, aki átengedte (visszaengedte) a volánhoz!

Egy két héttel ezelőtti hír:

"Rémhír került fel tegnap egy nyilvános internetes levelezőlistára, mely a magyarországi bankbetétek államosítását vizionálja. A cselekmény kimeríti a rémhírterjesztés bűntettét, ugyanis alkalmas arra, hogy emberek tömegét megzavarja – közölte pénteken Nagy Anna kormányszóvivő."

Vajon helyes-e a fenti jogi minősítés?

Nem.

Btk 270. §: "Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt - vagy való tényt oly mó...don elferdítve - állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

a rémhírterjesztést tehát csak közveszély színhelyén lehet elkövetni! (árvíz, tűzvész, vörösiszap, aug. 20-i vihar stb.)

A büntetőjog érdekessége: hányszoros visszaeső Stohl Buci? :-)

A priusza, thx to Szilárd:

• 2002-ben már leborúlt az útról részegen, bevonták 2 évre a jogsiját,
  
• 2006-ban kábítószerrel való visszaélésért kapták el, aztán
  
• 2007-ben szabálytalan vadászatért és lopásért,
  
• 2009-ben megint részegen vezetett egy kocsmai verekedés után

és ezután jött az ismert tavaly őszi eset

Bármilyen meglepő, nem visszaeső! "visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el,"

Magyarul kábé az lehet csak visszaeső, aki már ült, a btk. azt honorálja, aki még ettől sem javult meg. Aztán lehet, hogy pár év múlva már nem ez lesz a helyes válasz ugyanerre a kérdésre...

A büntetőjog szépségei, zárásként nézzünk egy életszerűt: hamis postai meghatalmazás... ;-)

Milyen bűncselekményt követ el, aki készíti (aláírja) és milyet, aki "letanúzza", tudva arról, hogy hamis?

Semmilyet: a magánokiratnak csak a FELHASZNÁLÁSA bűncselekmény.

Magánokirat-hamisítás Btk. 276. § Aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Hát ennyi -- jó volt, szép volt, de legfőképpen eredményes, mert végül is minden ZV elsőre meglett! LIKE!

Re: Az állásteremtés 5 mítosza

A munkahelyek teremtése a vállalkozók feladata. (Lásd még: “cipőt a cipőboltból!”) Abban sincs különösebb vita a közvéleményben, hogy a “bérrabszolgaság” helyett kívánatos volna a hazai vállalkozások előnyben részesítése illetve “helyzetbe hozása”. Az állam azonban nem tud munkahelyet teremteni – kizárólag a feltételeit tudja megteremteni annak, hogy a vállalkozók létrehozzák a munkahelyeket.

Jelenleg azonban a honi foglalkoztatás-bővülést leges-legalább a következő öt tényező gátolja:

1.) A jogbiztonság, jogállamiság hiánya.

A kérdéskör itt és most bővebb elemzést sajnos nem igényel. Egy olyan jogszabályi környezetben, ahol 2011. május 9-én reggel még nem véglegesek a 2010-re vonatkozó adómértékek, nem lehet vállalkozni, nem lehet növekedni, nem lehet létezni. Ahol 2010-ben különadókat vetnek ki a 2010-es számokra, az az ország a befektetőket nem vonzza, hanem üldözi. Jogbiztonság és legalább a múltra vonatkozó kiszámíthatóság nélkül nem lehet munkahelyet teremteni.

2.) A munka törvénykönyve.

A legtöbb olyan magánjogi jogviszonyt, ahol az egyik fél gazdaságilag lényegesen erősebb a másiknál, indokolt úgynevezett egyoldalúan kogens, azaz csakaz egyik irányba eltérést engedő normákkal szabályozni. Ebbe a körbe esnek a munkajog fontosabb szabályai is.

Hiba azonban a munkaviszonytól idegen, szociális jellegű kérdéseket is a munka törvénykönyvében szabályozni. Ezek a szabályok ugyanis kontraproduktívak: amikor például törvénnyel nehezítjük meg a nyugdíj előtt állók elbocsátását, akkor valójában büntetjük azokat a cégeket, amelyek nyugdíj előtt álló álláskeresőt vesznek fel. A cégek pedig természetesen értenek a szóból és ha tehetik, kerülik a “gyanús” álláskeresőket.

Az a szabály, hogy betegállományban levő munkavállalót nem lehet elbocsátani, körülbelül olyan, mint ha mondjuk az utazási szerződéseket szabályozó kormányrendelet szigorúbb feltételeket határozna meg a Balaton-parti utazásokra, úgymond a Balaton-partiak védelmében. Ahogy egy ilyen szabály elriasztaná az utazókat a Balatontól, ugyanúgy riasztja el a Mt. a munkaadókat pl. a kismamák felvételétől.

3.) Szociális kiadások munkaadókra lőcsölése.

Ha egy kétszáz fős multinál megbetegszik az egyik munkatárs, az semmiféle problémát nem okoz. A belső szabályok stb. szerint megoldják a helyettesítését, mihamarabbi gyógyulást kívánnak neki és az élet megy tovább. (Ahol ez mégis problémát jelent, az a cég aligha képes kétszáz fősre fejlődni.) Nincs ugyanakkor vita abban, hogy ez a cégnek mégis csak veszteség. Csekély, de veszteség.

Ugyanez az eset egy három fős kisvállalkozásnál már sokszor komoly, kívülről is jól látható fennakadást tud okozni: például kiesik az ügyfélszolgálat vagy érezhetően megnőnek a válaszidők. Ezzel önmagában semmi baj nincsen, a fejlődés egy természetes lépcsője ez az egyébként igen izgalmas időszak.

Kérdés azonban, hogy ha egyszer megbetegedett a titkárnőm gyermeke és így az édesanyja otthon marad, akaratlanul is okozott nekem ezzel egy csomó fejfájást, akkor helyes-e, ha ezek után még jön a magyar állam is és megbüntet mindezért?! (Nem büntetésnek nevezik persze, hanem táppénz-hozzájárulásnak, a hatása azonban büntetés: kellett neked kismamát felvenni, te marha?! Előbb-utóbb aztán ebből is tanul a vállalkozó.) Itt nem a pénzfizetés mértékével, hanem irányával van a probléma. Valójában a TB kellene, hogy – a korábban befizetett biztosítási díj (munkaadói egbizt. járulék) fejében – térítést nyújtson ebben a sajnálatos esetben, ahogy az egy korrekt biztosítási viszony esetén lenne. Vagy ha ez nem megy, a befizetett biztosítási díjak fejében legalább hagyja békén szerencsétlen vállalkozót, van elég baja most neki az állam nélkül is.

Ha pedig a titkárnő kimaradása nem rövidebb sajnálatos, hanem hosszabb örömteli, azaz gyerekvállalás miatt történik, az a mai elmebeteg szabályok mellett simán képes csődbe dönteni egy kisebb céget.

Vajon a okos dolog-e megbüntetni a szülőképes korban levő nők munkaadóit? Vajon milyen hatással van ez a foglalkoztatásukra? Egyáltalán: kinek az érdeke, hogy a titkárnő szülni menjen? Az államé vagy a vállalkozóé?

Titkárnő nélkül pedig bajosan lesz növekedés és bajosan keletkeznek új munkahelyek. Ez más országokban is így van, Magyarországon pedig különösen, ami át is vezet bennünket a következő ponthoz.

4.) Tökéletesen felesleges adminisztratív terhek.

Munkavállalói adatlap felvétele. Üzemorvosi vizsgálat. Munkaszerződés. Munkaköri leírás. Tűzvédelmi oktatás, munkavédelmi oktatás. Bejelentések (többes szám, természetesen). Tájékoztató még egyszer írásban, igazolás a bejelentésről. Pszichoszociális kockázatok (sic!) felmérése. Jelenléti ív vezetése. Az oktatások, vizsgálatok felmérések természetesen ismétlődően, mindenről írásos jegyzőkönyv illetve eredmény.

Ez nem a Paksi Atomerőmű és nem is valamelyik veszélyesebb vagy fontosabb iparághoz tartozó cég belépési procedúrája, hanem minden magyar vállalkozásé. Ha egyetlen részmunkaidős ügyintézője van, akkor is. Csodálkozunk-e ezek után, ha a kis vidéki fényezőműhely mégis inkább svarcban tolja az ipart, a családi kisvállalkozás pedig egy helyben topog?

Ha valami hiányzik vagy az ellenőr bal lábbal kelt fel, repkednek a százezrek-milliók. És nem, egy két fős szatócsboltnak nincs kapacitása fellebbezni, bíróság elé vinni, satöbbi. Nem is érti, mi miért történik, csak hogy már megint itt volt az ellenőr, százezer.

5.) Általános magyar növekedés-ellenesség.

Legyünk optimisták és tegyük fel, hogy a fentiekkel a társadalom tagjai döntően egyetértenek. Na jó, elvileg egyetértenek. Egy ötvenfős, magyar tulajdonú, echte ungarische kisvállalkozás a szólamok szintjén egy üdvözlendő és támogatandó valami.

Amikor azonban találkozunk a fenti vállalkozás tulajdonosával és szembesülünk azzal, hogy nagyobb lakása van, mint nekünk, újabb autója van, mint nekünk, menőbb helyen volt nyaralni, mint mi, akkor keveseknek jutnak eszébe a fenti nemes gondolatok. Miből vette ez a disznó?! Biztos lopta, máshogy ebben az országban nem lehet. Na jó, persze ismerek közöttük tisztességeseket is, de az a kivétel.

Kádár ugyan már egy jó ideje halott, a szelleme azonban még itt él a társadalomban.

1.) Mi a teendő, ha a házasulandók (legalább) egyike süketnéma?

• A) a törvényes képviselője nyilatkozik
• B) egyértelmű fejbólintással (ráutaló magatartás) válaszol
• C) írásban kérdezik, írásban válaszol
• D) jeltolmács

2.) Érvényessé válhat-e a házasság, ha a felek nem voltak együttesen jelen a házasságkötéskor?

3.) Mi a különbség (pl. egy házasságkötéskor) aközött, hogy valaki "cselekvőképtelen" vagy hogy "cselekvőképtelen állapotban van"?

• A) a „cselekvőképtelen” összefoglaló kifejezés, aminek egyik esete a „cselekvőképtelen állapotban van” pl. mert annyira berúgott, hogy nem tud magáról
• B) „cselekvőképtelen” aki 14 év alatti, „cselekvőképtelen állapotban van”, akit a bíróság gondnokság alá helyezett
• C) „cselekvőképtelen” a 18 év alatti (gyámhivatali engedéllyel 16-tól is cselekvőképes lehet, pl. házasságkötéshez), a „cselekvőképtelen állapotban van”
• D) „cselekvőképtelen” aki 14 év alatti ill. akit a bíróság gondnokság alá helyezett, a „cselekvőképtelen állapotban van” összefoglaló kifejezés

4.) A házastárs különvagyonának a hozama külön vagyon vagy közös vagyon?

5.) Májusban elválik a nő, júliusban új házasságot köt, szeptemberben megszületik a gyermek: melyik férjet kell elsősorban apaként vélelmezni, a régit vagy az újat?

Huhúú, rég jártam erre; a másik ablakban egy automatizált teszt fut még egy ideig, szusszanjunk egyet és nézzük, mi történt illetve fog történni:

• Teljesen el vagyok havazva a suli miatt, június 23. az utolsó (reméljük utolsó) záróvizsga, addig sem itt nem lesz "lófasz se"(TM), sem az életben, csak alapjáraton ketyegés.
• Az írott szó hatalma megint bizonyított: ha nem is év végén, csak márciustól, de megvan az asszisztens (éljen!)
• A könyv sehol sem tart, de cserébe közben elkészült a diplomamunka, ötösre védtem (bizottság: Vókó György, Tóth Mihály, Varga Zoltán, szóval nem egy mészáros társaság :-) de az élethez szerencse is kell)

Továbbá:

a záróvizsgára készülés melléktermékeként elkezdtem a Facebookon egy sorozatot, témája "A polgári jog szépségei", ezeket felpakolom ide, talán itt időtállóbb.

Egy mai Facebookos bejegyzés apropóján összeszedtem pár "jajj-de-öregek-vagyunk" adatot:

• az indexes fórumazonosítóm öt számjegyű, az első számjegy 1....
• iwiw-azonosító (akkor még wiw) 33.150, ez se sokkal rosszabb
• az indexes fórumon azért három betűs a nicknév, mert amikor kezdtem, még minden hozzászóláshoz külön be kellett gépelni a nevet és a jelszót!
• az első e-mail címem s6555vuc@sun10.vsz.bme.hu volt, egyrészt akkor még Villamoskari Számítóközpontnak hívták a HSZK-t, másrész még osztották a usernevet is
• és ez a "s6555vuc" még istenes volt Karlsruhéhoz képest, ahol "upmd" volt a usernevem [Gönye Zoli előttem állt a sorban, ő "upmc" lett...] nem vicc!!!
• első PC-m egy 386DX25 volt 2MB RAM-mal és asszem 40MB winchesterrel, természetesen 5,25"-ös floppyval, EGA monitorral (640x350 pixel felbontás, a 64 színből egyszerre 16 lehetett aktív...)
• amikor lett Internet a koleszban, szobánként egy darab gép lehetett hálózatba kötve, a hálókártyát bérelni kellett és a koaxkábeles hálózat csak akkor működött, ha mind a 8 sorba kötött szobában rendben volt a hurok (de ez már iszonyatosan über-menő volt, mert hogy a koleszban internet, ki hallott már ilyet?)
• kolesz térítési díj havi 600 Ft
• nem volt mindegy, hogy az egeret melyik soros portra dugtad a kettő közül... 

Hát, vicces. :-)

Az írott szó ismét bizonyított, ugyanis pár hete megkötöttem a régen halogatott életbiztosítást!

Úgyhogy akkor csapjunk bele a lecsóba:

• elkezdtem írni egy könyvet
• sürgősen fel kell vennem végre egy assziszenst

Legyünk nagyvonalúak, határidő idén év vége.

A minap sikerült betöltenem a 35-öt -- éljen, éljen! -- , ennek alkalmából a következőket tartom érdemesnek megörökíteni.

• Az ajándékom telitalálat volt, egy utazás a Riverride kétéltű városnéző busszal! Nem is volt tömeg, az idő is szép volt, sétálgattunk, borozgattunk (Losonci Bálint egy különleges, kereskedelmi forgalomba nem került kis remekművét kóstoltuk), satöbbi, az egész olyan igazán pompás volt. Köszönöm, cukifül! ;-)
• Reménytelenül megörögedtünk: a születésnapi partymnak éjfél után vége lett, szemben az öt évvel korábbi valóban hajnalig danajozással. Baromi meleg is volt a pincében, ahol tartottuk, ez igaz. Öt év múlva kénytelen leszek a gellérthegyi villám hűs kertjében tartani. :-)
• Ideje életbiztosítást kötni.