VK blog

Legelőször is, Karcsi befejezte a fugázást, cseppet sem szitkozódott, amikor meglátta, mit kell kijavítania utánam... :-)

Lakás-ügyben egy elég meglepő felfedezést tettünk Anikóval (szó szerint ő mondta ki, de mint ha a saját szavaimat hallottam volna), de a megértéséhez lépjünk vissza egy kicsit az időben.

Szóval, volt nekem 2002-től "mostanáig" a lakásom, kicsi is volt, sárga is volt, de a MIENK volt, ebből a MIENK csupa nagybetű. Dacára egyen-panel mivoltának, egyáltalán nem volt tucatlakás: egyöntetű vélemények szerint hangulatosan volt berendezve, az egyik ingatlanos szó szerint elakadt lélegzettel ált meg a nagyszoba ajtajában, pedig azért ő már látott egyet s mást... És nem volt felső szomszéd és valami egészen lélegzetelállító panoráma nyílt a kis erkélyről. Valószínűleg ez az erkély ejtett rabul engem annak idején és most is emiatt tudtuk a válság dacára is egész gyorsan eladni.

Innen költöztünk át Érdre -- a ház szép és nagy, a kertben a fenyők hasonlóan lélegzetelállítóak. A környék úgy általában hmmm, hmmm: maga Érd azért akárhogyan is nézzük, egy jó nagyra nőtt cigánytelep és cserébe még messze is van, bármennyire is a legjobb részén lakunk, de hát Újpalota sem volt éppen egy Beverly Hills, szóval ez mondjuk kipipálva. A lényeg úgyis a szűkebben vett környezet, egy szem elég lepukkant házat leszámítva igazán nem szólhatunk egy szót sem.

Szóval a ház szép, nagy, van mindennek hely, a kocsi sem az utcán áll, a borok sem mennek tönkre a meleg lakásban - nem is lehet egy lapon említeni a két kérót, óvatosan becsüljünk meg mondjuk egy háromszoros szorzót, hogy ennyivel értékesebb a mostani házunk. Tehát egyszer csak dobbantott egyet a varázsló és hipp-hopp, megháromszorozódott a lakás. Csakhogy:

ez nem a mienk.

Talán valami ilyesmi lehet egy magamfajta habitusú embernek nyernie a lottón? Jó kérdés. Mindenesetre Anikó egyszer csak azt mondta valamelyik este: boldogabbak voltunk a 35 négyzetméteren. Elég döbbenetes felismerés, de "ül", nagyon ül. Örömet az okoz, amiért megdolgoztam, legyen az egy sikeres vizsga, egy autó (szeretem!), egy szép nő :-) (szeretem!) vagy éppen egy lakás. Lakás helyett most bankszámla-egyenleg van, végül is azt sem rossz érzés nézegetni. :-)

Úgyhogy lakáskeresésben vagyunk, a jelenlegi irány egy beépíthető tetőtér felhajtása és saját elképzeléseink szerinti kialakítása - meglátjuk!

Ma este a Tilos Rádió vendégei voltunk Kovács Antallal: a "Spanyol inkvizició" keretében vallatott minket egy órán keresztül a Tilos három műsorvezetője.

Az adás letöllthető innen:

http://tilos.hu/online/2009/10/22/2000.mp3
http://tilos.hu/online/2009/10/22/2030.mp3

Tegnap pedig a Csillagánizs Főzőiskola vendégei voltunk, a megnyitófogadáson ajánlottuk a pincearon.hu választékából ezúttal a Somlói Apátsági Pince Traminiját.

Rövid gyakorlati útmutató.

Anikó reggel elvonult egész napra valami gyerekfoglalkozást vezetni, már előre csorgattam a nyálamat, hogy lesz majd jó hangos zenehallgatás, netezgetés, ebéd a pár utcával odébb levő kis étteremben csapolt sörrel és presszókávéval, közte néhanapján kis rendrakosgatás. Este elmegyek majd Anikóért aztán átgurulunk a Pólusba, ahol 9-től jégkorong (esetleg még előtte meglátogatjuk Gyimót Káp.megyeren és legalább megadom neki azt az ezrest, amivel két hónapja lógok neki). Szóval frankó lesz nagyon!

Odáig ment is minden, mint a karikacsapás, hogy Anikót 10-re elvittem a Művészházba, én haza, YouTube + hangerőszabályzó, majdnem délig.

Ekkor sajnos feltámadt a jobbik énem: "ki kéne fugázni a járólapokat a teraszon" mielőtt jönnek a mínuszok és felfagy az egész a phaszba. Overáll, sapka, porszívó - aztán itt megállt a tudomány, életemben nem fugáztam még, asse tudtam, hol a fugázóanyag meg a szerszámok. :-( Gyors telefonos segítség Karcsitól, minden Hawaii, "aztán vigyázz, nehogy túl hígra keverd" - szóval egyszer csak ott álltam a rohadt hideg teraszon fél vödör fugázóanyaggal, egy spaklival és lehúzó gyanánt egy még annak idején Karlsruhéból visszamaradt 12 DM-es telefonkártyával.

A következő említésre méltó esemény az volt, hogy a fugázó elfogyott, az idő lehűlt, besötétedett és maradt kb. egy óra arra, hogy összeszedjem a hokis cuccokat meg valamennyire tisztába tegyem magam (legalább a por nagyját lefésüljem a hajamról).

Eredmény:

• a Pólusban életemben nem ment ilyen szarul még (leszakadt a derekam, egy hónapja nem játszottam és még a korim is frissen volt élezve)
• a teraszon meg se látszik, amennyit haladtam
• ellenben nagyon is meglátszik a rendesen le nem törölgetett fugázó
• a lakás úszik a rendetlenségben
• a hétfői számlák sehol
• a hétfői konzultációra elkészült dolgozatvázlat hossza kereken nulla
• és persze a végén úgyis Karcsi fogja befejezni a fugázást

Tanulság: Az Úr napját szenteld meg! Aki vasárnap dolgozik, tuti a pokolra jut - és meg is érdemli.Hát a vége kicsit pátoszosabb lett, mint a cím, de hát nemesednek a gondolatok. :-)

Tóta W. a blogjában dicsőíti Richard Sulík szlovák közgazdász zseniális javaslatát a választási rendszer átalakításáról apró kiegészítéséről.

A javaslat lényege, hogy mivel a pártok úgyis vásárolnak szavazatokat krumpliért-konzervért-felestörkölyért, ezért egyszerűbb, helyesebb és igazságosabb lenne, ha ezeket a szavazatokat eleve a kicstár vásárolná meg oly módon, hogy a polgár a szavazólapjt vagy bedobja az urnába, vagy inkább eladja a kincstárnak 7 euróért. (Részletek Tóta W-nél.)

A fenti javaslat kritikájaként jöttek persze az ilyenkor szokásos, önálló gondolatot még véletlenül sem tartalmazó szellemi önkielégítések a demokrácia alapértékeiről, a választójog egyenlőségéről és feltétlenségéről, emberi jogokról, satöbbi satöbbi.

Csakhogy: az a korlátlan, feltétlen, egyenlő, satöbbi választójog egyáltalán nem olyan korlátlan, feltétlen, egyenlő satöbbi, mint amilyennek látszik.

Csak így ötletszerűen:

• nem szavazhatunk hajnali 4-kor
• nagyon körülményesen szavazhatunk egy kicsit is elvonulósabb vakációnk alatt
• nem szavazhatunk, ha reggel a szavazóhelyiség felé biciklizve jól eltaknyolunk és egy picit is komolyabb orvosi segítségre szorulunk

Sőt (innentől komolyodik, ezt már sorszámozzuk)

1. nem szavazhatok saját magamra, mert nem szedtem össze megfelelő számú ajánlószelvényt
2. hasonló okokból nem szavazhatok a saját alapítású pártomra sem

Vegyük észre, hogy mindkét korlátozás valódi korlátozás, mégpedig teljesen önkényesen meghatározott mértékű korlátozások. Miért pont 750 ajánlószelvénnyel lehet OGY-választáson indulni? Miért pont 10 állampolgár kell a pártalapításhoz? A fenti két limit megváltoztatása 1-re véleményem szerint semmiféle alkotmányos vagy egyéb elvi akadályba nem ütközik, sőt kiváló liberális ideológiát lehet rittyenteni az egyszemélyes pártalapítás és jelöltállítás szépségei köré.

Következő lépésként szintén igazságos, alkotmányos, EU-konform, liberális stb. lépésnek gondolom a párttámogatási rendszer olyan átalakítását vagy akár csak kiegészítését(!), hogy minden szavazat után minden párt mondjuk 7 euró költségvetési támogatást kap. 

Jó lesz így?

Ha igen, úgy köszönöm a figyelmet :-) örömmel jelentem, hogy bevezettük a Sulík-javaslatot. Egyetlen apró rubrika a szavazólap végén, "[ ] saját magam", a jogos költségvetési támogatást pedig akár ott helyben át is veheti az újonnan alapított párt büszke vezetője.

Sulík egy zseni, kíváncsian figyeljük, mire viszi még.

Hoppá, az összes borunk, amvel hasraütésre kipróbáltam, első oldalas a Google-ban! ráspi kopár, légli géza pinot noir, szászi kabócás - ezek jutottak eszembe, a www.pincearon.hu mindegyikre első oldalon jön. Nem egész egy hónapja indult az oldal, elég jó kezdés szerintem!

Némi spéttel az elmúlt hét eseményei a 8 óra munkán túl:

Webshop: biztonsági mentés, kevéske keresőoptimalizálás, ÁSZF, kifogyott készletek pótlása - a heti robot mellett azért megnyugtatóan fejlődik is a dolog!

Itthon: kinti világítás, 5.1-es hangszórók, rendrakás, rendrakás, rendrakás. Andrásék vendégségben! Sajnos otthoni sztori a hét legnagyobb drámája is: nem tudom, kinek az ötlete nyomán, de a garázsban vágták a járólapokat, aminek nyomán egyenletes por lepett be odalent mindent, beleértve a félig nyitott dobozokat, könyveket, Anikó néhány ruháját, ritkábban használt gépeket, konyhai eszközöket, síbakancsot, satöbbi. Ez azért kicsit odaütött, komolyan elkezdtem gondolkozni az albérletbe költözésen. :-(

Az esküvői képeket még mindig nem unjuk, tegnap vetítettük le kb. századszorra a DVD-t, szuper!

Színház: lehet, hogy újabb frontot nyitok, mert Anikóéknál lehet, hogy üresedés lesz a 12 dühös ember egyik szerepében! Életemben nem álltam még színpadon, szerencsére ebben a darabban is ülni kéne, nem állni :-) de itt van több szerep is, amiért azt hiszem, bevállalnám. Meglátjuk! Ancsi most végez nemsokára a próbán, majd kifaggatom.

Évfolyamdolgozat: ma délellőtt sokadjára is lemaradtam Tóth Mihály professzor úrról, pedig már nagyon kellene konzultálni... hátha a napló segít, hogy a jövő hétfőről már ne maradjak le...

Téligumi: szintén tegyünk egy próbát, segít-e a napló: a héten megpróbálom felszereltetni a téli gumikat! Ha sikerül, ezzel új rekordot állítok be, korábban mindig november-decemberre maradt ez, amikor már előtte jó nagyokat szívtam a latyakos-jeges utakon.

Napló: még gyűjtöm a bátorságot, hogy legalább az osztálytársaknak körbeküldjem a linket. :-)

Lehet, hogy működik ez az egész naplósdi, mert tegnap este végre megcsináltam egy hónapok óta halogatott dolgot, az egyik adatbázisunk biztonsági mentését! <tada.wav>  Háromnegyed óránál tovább biztosan nem tartott, csak az elszánás hiányzott eddig...

A mai koránkelést bebuktam, elfelejtettem, hogy ma akartam "az asszonyt a nevemre venni" (értsd: Anikó személyijébe beíratni, hogy Vucsicsné) és ennek apropóján okmányirodai túrát terveztünk reggelre. Ahol persze kiderült, hogy mégsem jó nekünk a százhalombattai, úgyhogy végül is simán bejöttünk Bp-re, mint ha mi sem történt volna... :-)

Rossz hír: sajnos tíz körül sincs dugó, úgyhogy komoly veszélybe került a reggel háromnegyed hetes indulás...

Jövő kedden borkóstolót tartunk, részletek: http://www.kovacsantal.com/cikkek/oktober-13-kedd-bemutatkozik-kepviselet 

Erre ébredtem fél 7 körül, mert hogy a tegnap este nálunk aludt barátunknak nem szóltunk, hogy bekapcsoltuk éjszakára a földszinten a riasztót. Felhívtuk a járőrszolgálatot, hogy lemondjuk a risztást. Jó kezdés :-), sajnos utána elpiszmogtam negyed nyolcig, hogy aztán az Egér úton végig xopjam a reggeli dugót. :-(

Tanulság: simán fel lehet kelni fél hétkor, bármilyen hihetetlennek is tűnt eddig, csak utána gyorsan húzni kell befelé. Holnap kipróbáljuk.

Persze az is lehet, hogy csak álmodtam az egészet, mert a sztori úgy folytatódott, hogy két miniszoknyás leányka várt széles mosollyal és egy ajándék croissant-nal a portán! :-) De ez sem álom, valami OTP-s akció, mindenesetre a célpiacot tökéletesen választották meg: 80-90%-ban férfiakból álló közönséget több, mint okos ötlet reggel miniszoknyás hostessekkel fogadni. Hiába kérem, ki korán kel, aranyat lel; a jó elnyeri méltó jutalmát.

Lehet, hogy nekem is így kéne a webshopot propagálni? :-) Jó reggelt, uram, egy pohárka olaszrizlinget kér vagy inkább legyen egy merlot?

És akkor nézzük a szabadon választott után a kötelező gyakorlatot, unalmas lesz, de hátha belejövök majd.

Reggel meló előtt megnéztük Antival és Anikóval a raktárat, régi adósságunkat törlesztve végre leltároztunk illetve összeraktuk a múlt héten bejött rendeléseket. Aztán meló, ahol nem történt semmi különös :-), nemsokára felveszem Anikót a próbája után és megyünk haza. A webshopba felvittem a készletadatokat, ezt is ideje volt már.

Ma reggel életemben először fűtöttem be (korábban vagy távfűtéses helyen laktam, vagy még régebben még gyerek voltam), úgyhogy egy kis egészséges izgalom azért maradt, remélhetőleg se a kazán nem robbant fel, se a víz nem folyt el, se semmi. Remélem, hogy nem történt semmi különös. :-)

Jó kis kispolgári hétfő, talán a leltár valamennyire biztató. :-)

Gyorsan naplószerűen a találkozóról, aztán majd a tanulságokat később.

15:00

Találkozó a gimi előtt, Hilpi kopjafája helyett a bejáratnál. A mi évfolyamunkból is ott van több osztály (mind?) és most zajlik a 25 éves évfolyamtalálkozó is, úgyhogy érdekesebb a szokásosnál a találkozás ("remélem, ezek az öregek nem mi vagyunk" és hasonlók).

Körbejárás a suliban, a 9/a-b-c termek elég nyomasztóak, a tornaterem is megvan még (a kötél a régi, az üvegtégla falat viszont rendes ablakokra cserélték).

Közbeszúrás: vita volt, hogy ilyen volt-e régen. A megfejtés Vucsics tanár úrtól: üvegtégla fal volt és a tetején keskeny sávban billenőablakok. Amikor az üvegtéglák már nagyon leamortizálódtak [ezek szerint még a köteleknél is jobban - VK], kiszedték ezt a falat és telibe ablakozták, ez látható most.

A tablóképünk rögtön érettségi után eltűnt (juteszembe: megvan valakinek szkennelve?), úgyhogy egy gonddal kevesebb, irány a 15-ös terem. (Az annak idején Szlovákiából importált PIVO-VINO tábla amúgy a 24-esben volt, csak a történeti hűség kedvéért, de az már tíz éve sem volt meg.)

...majd

Kivel mi történt? Ezt az étteremben szoktuk tartani, kényelmesebb és lehet már közben eszegetni-iszogatni, de most az évfolyamtalálkozó miatt jobb volt magunk között maradni. A legnagyobb hiányérzetem innen jön: úgy haladgatunk-megyegetünk, de azért olyan igazán nagy dobása senkinek nem volt. Persze sokan olyan területen vannak, ahol idő kell az érvényesüléshez (orvosból pl. nem nagyon lesz 34 éves korára osztályvezető főorvos, max. egészségügyi miniszter), de mondjuk - ha már minisztereket nézünk -  Kóka ennyi idősen már bőven miniszter volt, sőt talán már túl is volt rajta, Orbán Viktor majdnem miniszterelnök, a mostani garnitúrában is bőven vannak nálunk fiatalabbak, a sportolók már ki is öregedtek, satöbbi.

De mondjuk ha most az utca embere vagy egy átlag blogolvasó orra alá dugnám az osztálynévsort, hogy na Józsi bácsi, kiket ismer közülük, hát tuti, hogy senkit. És Mari néni sem és Feri bácsi sem és a harmincötödik sem. Harminchatodiknak jön valaki, aki a szakmájából ismeri X. Y.-t, oszt' kábé ennyi. 20 évvel ezelőtt felvételiztünk, tizen-sokszoros túljelentkezés mellett vettek fel 36 szépreményűt - persze úgy átlagban nézve semmi ok a szégyenkezésre (a többségnek családja van, tisztes egzisztencia, képzettség, mittudomén), de a hajdani elit 14 évesekhez képest mégsem az igazi.

#1: Lehet, hogy az iskola szürkít be?#2: Ha ez a "semmi extra" engem zavar és azt szeretném, hogy 5-10-15 év múlva ne így legyen, ebből megint csak egy elég kemény következtetés adódik: nyilván nekem kell akkor valamit elérnem. Ez most így kicsit ijesztő. Bíróság előtt ketten álltak, mindketten mások helyett nyelvvizsgáztak :-) egyiket próbára bocsátották, másikat minimális időre felfüggesztett plusz előzetes mentesítés, úgyhogy az egészséges csibészség azért rendben van, hál' Istennek. :-)

18:00

Vacsora, kissé zötyögve indul, de szerencsére nemrég szerveztem esküvőt, úgyhogy megtanultam az ilyen nagyságrendű "problémákba" egészséges magasról beletojni - itt is nyerő az "Erledigt sich selbst" feliratú dosszié ((C) Dilbert) a felmerülő kérdésekre. Eleve cseh sört adnak csapolva, úgyhogy túl nagy gond nem lehet, a kaja meg tényleg szuper, közben befutnak a B-sek is (a rutinosabbja eleve a bárpultnál kezd :-) ), úgyhogy minden a helyére kerül. Záróra 11 helyett éjfél körül, ...

0:00

úgyhogy folytatjuk a Móvár by Night-tal. Természetesen ezt sem szerveztem le előre és természetesen ez is megoldódik a maga triviális módján: a pincér ajánl egy helyet és valóban, a hajdani Pedró helyén nyílt Blaggard's helyén nyílt Pedróban zajlik az élet, duma, koccintás, csocsó, minden ahogy kell. Sajnos itt a jól bevált sörözés helyett áttértem a borozásra és szűk egy üveg rozé után bölcsebbnek láttam távozni, de fél 4-kor még messze-messze nem én voltam az utolsó.

Hát ennyi lenne így napló-jelleggel, reméljük, nem kell öt évet várni a következőre.

Mostani ötletem, hogy az ötévenkénti óvári "hivatalos" mellett tartsunk évente valami laza sörözős-vacsorázósat, nem is feltétlenül minden évben Móváron (Budapest? Győr? Sopron? Miért is ne?) de persze majd meglátjuk, mennyire marad meg a lelkesedés jövő ilyenkor is illetve hogy a fentiek után még hányan állnak szóba velem. :-)

Pfffff.