Szia Krisztián,

... és hogy tetszett nekik a tramini?

@BZoltan: le voltak nyűgözve, de komolyan! Persze ebben nyilván szerepe volt a választott pohárnak, a tökéletes hőmérsékletnek és a végtelenül kedves kínálásnak :-PPP de azért talán "valamicskét" a bor is hozzátett az élményhez. :-)))

Viccet félretéve, egyöntetű siker volt, nem ilyen traminihez vannak szokva a népek errefelé... gratulálunk hozzá!

Krisztián

@Vucsics.Krisztián: Ennek szívből örülök.

A tramini szerintem amúgy érzékeny a hőmérsékletre és a pohárra is. Szóval biztos volt azért annak is jelentősége :)

Amúgy érdekes ez a somlói tramini kérdés. Egyrészt könnyített pálya, mert a tramini alapvetően kedves fajta, könnyen felismerhető, behízelgő és ezt értékelik a fogyasztók. Ugyanakkor hisztis fajta, mert nehezebben engedi a terroirt és a pincét érvényesülni.

Ami pedig igazán izgalmas, az az, hogy amennyire például a juhfark kutatásunkkal már az út 60-70%-nál járunk és egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy hogyan is kell nekünk bánni vele, hogy azt az eredményt hozza amit a hegy és a pince is akar. Úgy a tramininél még 5-10%-nál toporgunk.

Számtanilag ezt kifejezve úgy tudnám érzékeltetni, hogy a juhfarknál tudjuk, hogy mi a titka a 35-40g/l extraktnak addig a traminivel még a 25-28g/l-nél tartunk. A juhfark szinte magától odahelyezkedik az extrakt-sav-szesz háromszög geometriai közepére, ameddig a tramini nyafogva leborul, hol a sav, hol a cukor oldalon. Pedig az elzászi traminik alapján tudom, hogy lehet a traminiből is koncentrált bort csinálni úgy, hogy nem lesz cafkásan émelygős. Csak nekünk még nem sikerült. Igaz, olyan szintű elkötelezettségünk ezzel a fajtával eddig nem volt mint a juhfark-furmint-hárs mesterhármassal.